A település társadalma

Középkori sajátosságok

A kora középkorban Ongát döntően jobbágyok lakták. A jobbágy elnevezés csak összefoglaló megjelölés. A túlnyomórészt nagybirtokon élő parasztság gazdasági-, társadalmi- és jogi helyzete különböző volt. A jobbágyok közé tartozott mindenki, aki földesúri hatalom alatt állott, vagy nem volt városlakó polgár. Jobbágyok voltak a falu egész- vagy több telkes parasztjai, a fél-, negyed- vagy nyolcadtelken élők, a kisebb-nagyobb mentességeket élvező parasztok, a mesteremberek, a teleknélküli házas- és házatlan zsellérek, a földesúr vagy a telkesjobbágy háztartásában dolgozó szolga és cselédnép.

A telkesjobbágy gazdálkodásának alapja a földesúri birtokhoz tartozó megművelt jobbágytelek (sessio) volt, amelynek nagysága a XIV–XV. században még 30–50 holdat tett ki. A lélekszám növekedésével a teleknagyság osztódott. Egyre több volt a fél- vagy negyed telken gazdálkodók száma.

Zsellérnek (inquilinus) azt a jobbágyot tekintették, akinek nem volt jobbágytelke (telekföldje), hanem a földesúr majorsági földjén dogozott. A XVI. századig a zsellérség még csak kisebb hányadát tette ki a falu paraszti lakosságának. A házas zselléreken kívül voltak házatlan zsellérek és teljesen nincstelenek is.

Az udvarházakban, a földesúri majorságokban lakó szolga és cselédnépeknek sem földjük, sem ingatlanuk nem volt, a királynak adót nem fizettek, önálló háztartást nem vezettek. A szolga- és cselédnép ura háztartásában kapott ellátást.

A jobbágy vállára súlyos terhek nehezedtek. Háromfelé kellett adóznia: az egyháznak, az államnak és a földesurának. Az egyháznak egyházi tizeddel (decima) tartozott, amit természetben kellett teljesíteni a gabona- és bortermés, a juhok, bárányok és méhkasok után. A zsellérek, akiknek nem volt saját gazdaságuk, ún. kereszténypénzt fizettek.

A jobbágy az állam részére fizette a kamarahaszon adót, amely Károly Róbert alatt kapuadó néven lett állandó adóvá. A rendkívüli hadiadó forintos adó néven lett a legfontosabb állami bevétel, amibe lassanként a kamarahaszon adó is beolvadt. Ehhez járultak a katonáskodás jobbágyra nehezedő terhei, valamint a jobbágy munkaszolgáltatásai.

A földesúri tehernek három fő formája volt: munka-, termény- és pénzjáradék. E szolgáltatások az idők folyamán különböző súllyal és különböző formában nehezedtek a jobbágyságra. A természeti gazdálkodás korában a terményjáradék volt túlsúlyban. Az árutermelés idején (XV– XVI. század) a pénzteher került előtérbe. A majorgazdálkodás a jobbágy munkaszolgáltatására, a robotra támaszkodott. A jobbágyi szolgáltatásokat utóbb a földesúrral kötött szerződésbe, ún. urbáriumba foglalták.

Onga első urbáriumát a török hódoltság idejéből, az 1600-as évek közepéről ismerjük. E szerint az ongaiak a töröknek évente 20, majd 25, végül 30 forint adót fizettek. A török állami adó gyanánt négy portánként további 2, majd 4 forintot szedett be. Az ongaiak uruknak adandó az ún. ajándékot (vaj, méz, makkoltatás) pénzösszeggel 2–4 forinttal váltották meg. A földesúrnak cenzus gyanánt nem készpénzt, hanem egy tyúkot és más baromfit adtak. A vetésekből kilenceddel tartoztak. Robotoltak a malom gátjánál és ott, ahol az uraság kívánta. Az udvarházakhoz tartozó nemesi szántóföldek használatáért ötödöt adtak.

A település lakosságának kisebb részét a nemesek alkották, akik adómentességet élveztek, de az ország védelmében katonáskodniuk kellett. Törvényes ítélet nélkül nem voltak letartóztathatók. A nemesi jog egysége nagy vagyoni különbségeket takart. A főrendűek elkülönültek a köznemesektől. A középbirtokosok és a kisnemesek nagyobb számú jobbágynak parancsoltak. Legalul az egytelkeseket találjuk. Az egyes nemesi családok gyakorta a kuriális nemesek szintjére süllyedtek, akiknek már csak 1–2 teleknyi birtokuk volt, amelyet maguk műveltek meg. Ha ezt is elvesztették, akkor a zsellérállapothoz hasonló életkörülmények között élő bocskoros nemesek lettek. A XVII. század végén Ongát már döntően ilyen kisnemesek lakták.

Kérdések:

– Kikből tevődött össze a falu jobbágyi rétege?

– Milyen terhek nehezedtek a középkori jobbágy vállára?

– Melyik korból maradt ránk a község első urbáriuma? Mit tartalmaz az irat?

– Hogyan csoportosítanád a nemeseket? Ongán a középkorban döntően melyik nemesi réteget találjuk meg?

Tovább élő feudalizmus

A török kiűzése után a falut csak kuriális nemesek lakták. Jobbágyok és más betelepülők csak lassan népesítették be a települést, akiknek különböző volt a jogállása. Nagyszámban voltak közöttük úgynevezett taxások, akik szabad költözési joggal rendelkeztek, a naturális szolgáltatások egészét vagy azok egy részét – elsősorban a robotot – évi fix pénzösszeg ellenében megváltották. Nevezték őket árendásoknak is. Jogállásukat tekintve különböztek a jobbágyoktól az ún. szervitorok is, akik alatt valamilyen szolgálattevő réteget értünk. Főleg a földesúri majorokban, kocsmákban dolgoztak. Éltek a faluban ún. libertinusok is, akik magasabb jogállásúak voltak, mint a jobbágyok, ugyanis a földesúrnak tett valamilyen szolgálat, vagy vele kötött megegyezés szerinti pénzösszegért szabadabb jogi- és adózási helyzetbe kerültek. A “szabadosság” a földesúri szolgáltatásoktól vagy azok egy részétől való megszabott, vagy határozatlan időre szóló mentességet jelentett, de az egyházi és állami adó területén ez nem volt érvényes.

1751-ben az összeírás szerint Onga paraszti családfői közül 7 volt libertinus, 3 jobbágy, 4 zsellér, 1 armalista, 10 cseléd és 1 éppen nemesített személy.

A XVIII. század végén a társadalmi viszonyok alakulásához, a falvak továbbfejlődéséhez a helyi tényezőkön kívül igen jelentősen hozzájárult a Mária Terézia rendelkezésére végrehajtott úrbérrendezés. 1767-ben az úrbéri rendelet meghozatalával vette kezdetét a jobbágy viszonyok, az úrbéri tartozások, a teleknagyságok rendezésének első állami szabályozása.

Az Ongán 1773-ban írásba foglalt urbárium szerint a három földesúr közül Vattay Pálnak 4 örökös- és 19 szabadmenetelű jobbágya, Balogh Istvánnak 1 örökös-, a Darvas családnak 6 örökös- és 22 szabadmenetelű jobbágya volt. (A szabadmenetelű jobbágy ha adóit, tartozásait lerótta, szabadon elköltözhetett.) Az úrbéres viszony most sem terjedt ki a paraszti népesség egészére, sokan kívül rekedtek az úrbérrendezés keretein. Ezután a jobbágytelek lett az egységesített jobbágyszolgáltatások alapja.

Ongán egy egész telek után – a belső funduson kívül – 24 hold szántóföld és 6 embervágó rét járt a jobbágynak. A faluban egész telkes jobbágy ekkor már nem volt, két főnek volt 3/4 telke, míg a többiek igen kicsiny, 1/8-nyi telkekkel rendelkeztek.

Az 1/8 telekkel rendelkezők termésük kilenced részét adták az uruknak, azon felül 7–8 nap marhával végrehajtott robottal vagy 14–16 nap kézi robottal is tartoztak. Más kötelezettségük is volt. Évente 1 forint pénzjáradékot, ajándék gyanánt csirkét, kappant és kifőzött vajat adtak az uruknak, akinek 4 rőf fonál megfonásával is tartoztak.

Az urbáriumban leírt teleknagyságok és az utánuk teljesítendő jobbágyi szolgáltatások gyakorlatilag az 1848-as jobbágyfelszabadításig érvényben maradtak.

A telkesjobbágyok mellett nagyszámban éltek Ongán földnélküli zsellérek és majorsági cselédek is. Számuk egyre nőtt. Az 1845-ös földkönyv 68 zsellért említ meg, 52 úrbéres jobbágy, 3 földesúr és 8 szabad nemesi birtokos mellett. Az úrbéres zsellérek 18 nap kézi robottal és kilenceddel tartoztak uruknak, míg a majorsági zsellérek kötelezettségeit egyedi írásbeli szerződések rögzítették.

A XIX. század elején a helyi nemesség még az összlakosság 10 %-át tette ki. A három földesúron kívül többségük a kisnemesekhez tartozott egy teleknyi földdel, jobbágyok nélkül. Telkük viszont szabad nemesi föld volt, ami mentes volt a közterhektől. Életmódjuk teljesen a jobbágyokéhoz volt hasonló. 1848 után beolvadtak a felszabadult parasztságba.

Kérdések:

– Részletesen olvashatsz a község társadalmi viszonyairól, annak jellemző sajátosságairól az Onga története c. könyv 79–133. oldalán.

– Milyen csoportokból tevődött össze a község paraszti népessége a XVIII. században, az 1767-es úrbérrendezés előtt?

– Hogyan ment végbe az úrbérrendezés Ongán? Mi jellemezte akkor a község lakosságának jogi státuszát?

– Kik voltak a zsellérek és milyen csoportjait különböztetjük meg?

– Mit tudsz a korszak ongai nemeseiről?

Lassú polgárosodás

Az 1848 áprilisában meghozott törvények a jobbágyfelszabadításról is rendelkeztek. A törvény a volt jobbágyok örök polgári tulajdonába adta – állami kármentesítés mellett – a volt úrbéres földeket. Megszűntették a jobbágyi szolgáltatások rendszerét, a robotot, a kilencedet, a kisebb szolgáltatásokat, illetve az úriszék intézményét is. Külön rendelkeztek a papi tized eltörléséről.

A jobbágyfelszabadítást követő tagosítások után a kisbirtokosok zöme – kevésbé szórt birtokon – a XIX. század második felében is a szántóföldi növénytermesztésből élt.

A XX. század elején az ongai határ közel 4/5 részét nagybirtokosok uralták. A település földművelő népe csak a határ délkeleti részét birtokolta, valamint a Lucernás nevű dűlőt és a Kishegyen lévő néhány kisebb szőlőparcellát. A lakosság többségét nincstelen, földnélküli zsellérek vagy 1–2 holddal rendelkező kisparasztok alkották. Ritka volt az olyan parasztember, akinek birtoknagysága meghaladta volna a 10 holdat. A kisparasztok közül sokan a nagyobb birtokon voltak kénytelenek munkát vállalni. A nagybirtok munkaerő-szükségletét biztosították a cselédek, a summások és a kukások is.

A XX. század elején a falu lakóinak több mint 85%-a még a mezőgazdaságból élt. Kilenc nagybirtok uralta a földterület 79%-át. A középbirtokosok és a gazdagparasztok az ongai határ 13,5 %-a felett rendelkeztek. A legszegényebb és legnépesebb réteg csak a földterület 8%-át tudhatta magáénak.

Igazi paraszti nagygazdaság, 20 hold feletti birtokkal kevés volt a faluban. Az 5–20 hold közötti területtel rendelkező kisparasztok száma korszakunkban 70–80 körül mozgott. A falu lakóinak nagy része ennél kisebb nagyságú földterülettel, vagy egyáltalán nem rendelkezett földdel. Ezen szegényparasztság döntően az uradalmakban dolgozott, mint napszámos, cseléd vagy summás. Bizonyos rangsorszerű megkülönböztetés náluk is mutatkozott, ami a munkakörből és a fizetségből adódott.

Az uradalmi iparos, a gépész, a kerékgyártó és a traktoros előbbre való volt, mint a tanyagazda, a béresgazda és a számadójuhász. Utánuk következtek a kerülők, akik a határt járták, és a napszámosokat ellenőrizték. Majd a juhászok jöttek, őket a kocsisok követték, akik között kiemelt személy volt a parádéskocsis. A mindenes, az intéző a házkörüli gazdaságban dolgozott. Jóval nehezebb sora volt a felsoroltaknál a béreseknek. Kevesebb volt a kommenciójuk , de a legtöbbet ők dolgoztak. Az intéző és a cselédek teheneit, sertéseit a csordás és a kondás őrizte, akik a legelesettebbek voltak. Elmaradhatatlan színfoltja volt a falunak a cigányság. Csak kis részüknek volt állandó foglalkozása, a többiek a faluban mindenféle alkalmi munkát végeztek: vályogvetést, üstfoltozást, tapasztást, kúttisztítást stb. Mezőgazdasági munkára nem vállalkoztak, de a helybeliek nem is hívták őket.

Onga társadalmának felső rétegét a XX. század közepéig a kisszámú nagy- és középbirtokosok, illetve a birtokok intézői, a középosztályt a közszolgálatot viselők (például papok, jegyzők, tanítók), esetleg szabadfoglalkozást folytatók alkották. Az önálló kisiparosok és kereskedők az igen csekély számú kispolgárság képviselői, a 10–100 katasztrális hold földbirtokkal rendelkezők pedig a középparasztság viszonylag nagyobb számú csoportjához tartoztak. Nagyobb arányt képviseltek az 1–10 kat. hold birtokot magukénak tudó kisparasztok, mint ahogyan nagy számban éltek a faluban mezőgazdasági cselédek, munkások is. Viszonylag kevesen voltak a főképp kisiparosok által foglalkoztatott segédek, munkások és tanoncok.

A II. világháború után bekövetkezett gazdasági-, társadalmi- és politikai változások Onga paraszti társadalmát, annak birtokszerkezetét alapjaiban változtatták meg. A szocialista korszakban jelentősen csökkent a mezőgazdaságból élők száma és aránya, ugyanakkor nagyarányú növekedés figyelhető meg az ipari szektorban. Egyre többen dolgoztak a miskolci, diósgyőri és más környékbeli nagyvállalatoknál. Általánossá vált a megyeszékhelyre való bejárás vagy más néven ingázás. Nőtt a közlekedésben, a kereskedelemben és más gazdasági ágakban dolgozók száma és aránya is. A XX. század utolsó évtizedeiben a település társadalmának átrétegződése tovább folytatódott. Onga múltbeli agrár jellege végleg megszünt

Kérdések:

– Részletesen olvashatsz Onga XIX–XX. századi társadalmáról az Onga története c. könyv 227–259. és a 287–299. oldalán.

– Milyen változást hozott a településen a jobbágyfelszabadítás?

– Vázold fel Onga agrárnépességét a XX. század első felében!

– Milyen rangsorszerű megkülönböztetést találunk a cselédek között? Mi volt ennek az alapja?

– Sorold fel, a XX. század közepéig kik tartoztak a település felső-, középső- és alsó társadalmi rétegéhez?

– A II. világháború után milyen változások mentek végbe a község társadalomszerkezetében?

Feladatok

1. Gyűjtsd össze, hogy a kora középkorban mit kapott a jobbágy földesurától, s mivel tartozott ezért cserébe!

kapott: ................................................

.....................................................

tartozott: ...............................................

.....................................................

2. Magyarázd meg a következő fogalmakat!

jobbágytelek: ............................................

zsellér: ................................................

robot: .................................................

urbárium: ..............................................

majorság: ..............................................

bocskoros nemes: .........................................

3. Sorold fel a jobbágy kinek és milyen szolgáltatással tartozott!

a.) ...................................................

b.) ...................................................

c.) ...................................................

4. Húzd alá, kiket találunk ott Onga XVIII. századi lakói között!

egytelkes nemesek szervitorok

zsellérek summások

szerzetesek libertinusok

taxások jobbágyok

majorsági cselédek bérmunkások

5. Elemezd a két kördiagramot!

a.) Keress összefüggést a két diagram adatai között!

.....................................................

b.) Milyen problémára mutatnak rá a diagramok?

.....................................................

6. Építsd fel az 1900-as évek elején az ongai mezőgazdaságból élők társadalmi piramisát! Kik állnak legfelül? Kik lejjebb és kik legalul? Írd a vonalra!

7. Hogyan változott meg a falu agrártársadalma 1945 után?

.....................................................

.....................................................

.....................................................

8. Gondolkozz! Milyen tényezők befolyásolhatják napjainkban, hogy ki, milyen társadalmi réteghez tartozik?

.....................................................

.....................................................

.....................................................