Ongai képzõmûvészek bemutatkozása

Az Ongai Kulturális Egyesület idei tervei között szerepel egy helyi képzõmûvészeti album megjelentetése, ahol a mûvészetek iránt fogékony, városunkból elszármazó vagy most is itt élõ alkotók mutatkoznának be alkotásaikkal. Addig is, amíg az album nem készül el, új rovatot indítottunk, melyben hónapról hónapra bemutatunk egy-egy Ongán élõ vagy Ongához kötõdõ képzõmûvészettel (is) foglalkozó mûvész embert és néhány alkotását. Ez utóbbiakat sajnos újságunk hasábjain csak fekete-fehérben tudjuk közzé tenni, de az albumban mindenki számára színesben is megcsodálhatók lesznek a mûalkotások.

Laczkó József

1956. március 21-én születtem Miskolcon. Édesanyám tõzsgyökeres ócsanálosi, míg édesapám alföldi származású. Apám katona volt, így gyermekkoromat több városban töltöttem. 1963-ban Ócsanálosra költöztünk, a szülõi házba. Általános iskolai éveimet Ócsanáloson végeztem összevont iskolában. Szakmát tanulni az Eötvös József 114. sz. Ipari Szakmunkásképzõbe mentem, mint csõhálózat és berendezés szerelõ.

Már gyermekkoromban is érdekelt a mûvészet, fõként a rajzolás és a festészet. Amikor megtehettem, kiállításokra jártam. Szinte megigéztek a szép festmények. Ahogy idõsödtem, egyre jobban belemerültem, sokat tanultam a festészetrõl. Gyakoroltam, másoltam híres festõk képeit, és magamtól is festettem. A festés tanulását autodidakta módon végeztem. Bújtam a könyveket a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. Különbözõ recepteket, festési technikákat tanultam - képalapozás, vászonkészítés -, festéssel képeztem magamat.

Végül Ongán építkeztem és telepedtem le a családommal. Tõlük sok segítséget és kritikát is kapok. 1992-ben találkoztam Kovács Zsolt tanár úrral, aki akkor Ongán tanított. Látva képeimet - hisz õ maga is festett -, barátság alakult ki köztünk. Ezzel egyidõben õ és néhány helyi mûvészet iránt fogékony fiatal megalapította az ONGART mûvész társaságot, és nagy örömömre, engem is bevettek ebbe a körbe. Kiállításokat szerveztünk Ongán, Miskolcon, Sárospatakon stb.

Több elkészült képemet elajándékoztam rokonaimnak, és megrendelésre is festettem. Büszke vagyok arra a képemre is, amit 1993-ban a volt körzeti orvosunk Dr. Kósik Lajos kérésére festettem a régi orvosi rendelõrõl és lakhelyérõl. Ebben a rohanó világban sajnos kevesebbet foglalkoznak a festészettel, de amikor tudok, leülök és dolgozok. Szeretnék még sokáig alkotni, terveim és elképzeléseim bõven vannak nyugdíjas éveimre.  

- T. L. -