Egészségmegõrzés

Az újra indított egészségmegõrzõ rovatunkat Gál Lászlóné védõnõ szerkeszti, írja. Célunk, hogy a mai, egyre egészségtelenebb világunkban a magunk módján felhívjuk a figyelmet néhány megelõzhetõ, kis odafigyeléssel kezelhetõ problémára.

Ez lenne az ideális napirend

A szervezet mûködésének napi ritmusában minden tevékenységnek megvan a maga ideje - ilyenkor tudjuk a legjobb hatásfokkal végezni az adott feladatot. Bár csak keveseknek van lehetõsége e szerint élni, nem árt megismerni a bioritmus szempontjából ideálisnak tekinthetõ napirendet.

Az emberi szervezet belsõ órája komoly szerepet játszik a hangulat, a teljesítmény és az anyagcsere mûködésének szabályozásában, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit mikor csinálunk. Egy feladatot a megfelelõ idõpontban végezve csodákra vagyunk képesek, míg ha rossz az idõzítés, sokkal gyengébb a hatásfokunk. Ez a belsõ, úgynevezett cirkadián ritmus befolyásolja a sportteljesítményt is.

Mit mikor végezzünk?

A kutatók a szervezet belsõ óráját figyelembe véve összeállították, hogyan fest az ideális napirend egy átlagos egészséges személy számára.

Az ébredést célszerû reggel 6 és 7 óra közé idõzíteni, mert ilyenkor csökken a jó alváshoz szükséges melatonin hormon termelõdése, megnõ viszont az aktivitást segítõ kortizol, adrenalin és noradrenalin szintje.

A reggelit 7 és 8 óra között a legjobb elfogyasztani, mert ilyenkor tetõzik a tápanyagok lebontását is segítõ kortizol szintje, és a kalóriák hamarabb elégnek.

A reggel 7 és 9 óra közötti idõszakba érdemes beiktatni állóképességet fejlesztõ mozgást is: az ilyenkor alacsonyabb testhõmérséklet ideális erre a feladatra. Nem szabad azonban a délelõtti órákban túlzásba vinni az edzést, mivel a vérnyomás reggel és délelõtt magasabb lehet, és ilyenkor fokozódhat a stroke és a szívinfarktus kockázata is.

A 9-tõl délig tartó idõszak ideális a gyors, rövid koncentrációt igénylõ - elsõsorban számokkal összefüggõ - feladatok elvégzésére.

A déltõl este 8-ig tartó idõszakban a magas adrenalinszint fokozza az izmok vérellátását és frissen, éberen tartja a szervezetet. Egy kis visszaesés figyelhetõ meg 2 és 3 óra között, így aki teheti, ilyenkor sziesztázzon egy keveset.

Tanuláshoz a délután 3 és 6 óra közötti idõszak az ideális. A hosszú távú memória ekkor "csúcsra jár", így ilyenkor érdemes például nyelvet tanulni, vagy átolvasni, átgondolni azokat a dolgokat, amelyeket meg akarunk jegyezni.

Délután 3 és este 7 óra között tetõzik a fizikai erõnlét, a gyorsaság és a testhõmérséklet, valamint ilyenkor a legmagasabb a fájdalomtûrõ képesség is, így ez az idõszak ideális a sportolásra, versenyzésre.

Férfiaknál délután 4 és 6 óra között a spermiumok is mozgékonyabbak, ezért a szexuális együttlétre is tökéletes ez az idõpont - különösen annak, aki párjával gyermeket tervez.

Este 8 és 10 óra között nem érdemes még nyugovóra térni, mert ilyenkor sok embernél még igen magas szintû a szellemi éberség. 10 óra után viszont megnõ a melatonin hormon szintje, ami jelzi, hogy ideje aludni - lehetõleg reggel 6-ig.

(Forrás: Egészségtükör)

Megelõzhetõ mozgásszervi megbetegedések

A mozgásszervrendszer fejlõdésével gyermekeinket folyamatosan veszélyeztetik a korosztályra jellemzõ elváltozások, melyeknek megvannak a jellegzetes betegségei, illetve a betegséget vagy elváltozást elõidézõ vagy fokozó tényezõk. A legtöbb probléma azonban megelõzhetõ, ha tudjuk, hogy mire is kell figyelnünk.

A gyermekek már csecsemõkorban részt vesznek mozgásszervi szûrõvizsgálaton, hiszen csak így észlelhetõk jó idõben a korra jellemzõ elváltozások, mint például a csípõízületek kötöttsége, fejletlensége, a csípõficam, a lábdeformitás, fejtartás-hiba, vagy izomtónus-zavar. Ha a különbözõ születési rendellenességek kezelését idõben elkezdjük, elkerülhetõ, hogy felnõttkorban maradandó elváltozásokkal kelljen élnie a gyermeknek.

A korai kezelések célja, hogy az ízületek optimális helyzetbe kerülhessenek, még mielõtt a baba járni kezd. Egyes esetekben az ideális helyzet kialakításához szükség lehet külsõ rögzítõ  használatára (például terpeszbetétre). Ez gyakran ébreszt aggodalmat a  szülõkben, de a baba számára semmilyen fájdalommal, vagy egyéb káros hatással nem jár. Ha egy-egy elváltozás esetében mégis mûtéti beavatkozásra van szükség, azt is célszerû minél hamarabb elvégezni. Jónéhány problémára akkor derül fény, amikor a gyermek járni kezd. A  végtagok ferdülése, az "O", vagy "X" láb ritkán igényel beavatkozást, a  panaszok nagy része elmúlik, ahogy a gyermek idõsebb lesz.

Az elváltozások kezelhetõek az izomzat megerõsítésével: sportolással, vagy gyógytornával. A három és négy éves korosztályban igen gyakoriak a lábelváltozások. A szülõk ilyenkor sokszor feleslegesen aggódnak, hiszen az ebben a korban észlelt helyzet a növekedéssel, a testi éréssel változhat. Enyhébb esetekben a leghatásosabb, ha gyermekünk gyakran sétál mezítláb egyenetlen talajon, amellyel megerõsítheti a talpi izmokat, így annak boltozata fokozatosan eléri megfelelõ alakját. Fontos a jó minõségû lábbeli, a stabil cipõ használata. Ha az elváltozás olyan, szóba jöhet speciális cipõ, vagy lúdtalpbetét használata.

Kisiskolás korban a leggyakrabban elõforduló elváltozás a gerincferdülés. A problémát általában a hirtelen hossznövekedés okozza, melyet nem követ magától a tartóizomzat erõsödése. Gyakori ok a mozgásszegény életforma, de lehet akár a nem megfelelõen kiválasztott iskolatáska. Mindenképp hátitáska viselése javasolt a divatos oldaltáskák helyett, hiszen ez egyenletes terhelést jelent a hát számára, valamint az iskolai ülésrend gyakori változtatásával is elkerülhetõ a gerincoszlop egyirányú terhelése. A betegség mértékének megítéléséhez fontos a röntgenvizsgálat, majd utánkövetés és a gyermek gondozásba vétele. Kezelésére úszás, gyógytorna, súlyosabb esetben fûzõ használata is felmerülhet.

Serdülõkorban a hirtelen növekedés és a hanyag testtartás az egyik fõ probléma. Ha az izomzat kellõen fejlett, akkor ebben az életkorban könnyebben kivédhetjük az esetleges elváltozásokat. A legjobb megoldás, ha gyermekünk már kiskortól kezdõdõen rendszeresen sportol, így serdülõkorára megfelelõ állóképességgel fog rendelkezni.

Vannak olyan ortopédiai esetek, amelyek súlyosságukból adódóan mûtéti beavatkozást igényelnek. Célszerû tehát, ha minden esetben felkeressük a szakorvost, aki tájékoztat minket a megfelelõ kezelési módokról.

- szerk.: Gál Lászlóné -