Egészségmegõrzés: Mit tegyen a szülõ, ha agresszív a gyerek?
Az újra indított egészségmegõrzõ rovatunkat Gál Lászlóné védõnõ szerkeszti,
írja. Célunk, hogy a mai, egyre egészségtelenebb világunkban a magunk módján felhívjuk a figyelmet néhány megelõzhetõ, kis odafigyeléssel kezelhetõ problémára.
Mit tegyen a szülõ, ha agresszív a gyerek?
Az a kisbaba, aki 8-9 hónapos korban még boldogan mosolygott mindenkire, 1-2 éves kora között hirtelen ijesztõ dolgokat kezd produkálni: belemar mások arcába, fellöki a gyerekeket, harap, elveszi mások játékát, odacsap a többi gyereknek.
Mi ennek az oka, és mit tehet ellene a szülõ? Ebben segít Vida Ági babapszichológus.
A verekedés, a harapás, a hajhúzás gyakran a figyelemfelkeltés eszközei. "Anya figyelj rám" - mondaná a 15- 16 hónapos, ha tudná, de nem tudja, ezért dühös lesz és megrúgja a testvérét, mert tudja, hogy akkor anya odafigyel. Nem véletlen, hogy az elfoglalt, rohanós hétköznapokon gyakrabban fordul elõ ilyen eset, mint a nyugodt békés hétvégeken, amikor az egész napot együtt tölti a család.
A rossz példa
"De hát én nem szoktam harapni" - mondja sok szülõ, aki nem érti, honnan származnak gyermeke agresszív megnyilvánulásai. Bár harapni tényleg nem szoktak a szülõk, de egy-két csúnya szó, néhány indulatos mondat talán elhangzik olykor, a kisgyerek pedig érzi ezt a feszültséget, és a saját módján utánozza le. Sajnos tovább rontja ezt a helyzetet, ha
néha eljár a felnõtt keze, mert ezzel tovább szítja a gyerek indulatait.
"Nem tudom elmondani..."
A kisgyerekekben nagy feszültséget okozhat, ha nem képesek elmondani, mit szeretnének, mi a bajuk, mert még nem tudnak eléggé beszélni hozzá. Ezt a feszültséget pedig csapkodásban, hisztiben vezethetik le. Unalom A céltalan rombolás, csapkodás, a másik
piszkálásának oka gyakran az unalom. Nem szabad készpénznek venni, hogy a
gyerek lefoglalja magát, ha sok játék veszi körül, mert a 10. esõs napon már biztosan
unja a megszokott játékait. Ilyenkor az anyai leleményre és kreativitásra van bízva,
mivel vezessük le az energiáit. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan szórakoztatni
kell, hanem azt, hogy adjunk neki ötleteket, mit játsszon. Vegyünk elõ régen látott játékokat, vonjuk be a házimunkába, találjunk ki újabbnál újabb mozgásos játékokat a székekbõl épített alagúton való átbújástól kezdve a bunkerépítésig. Míg egy csecsemõnek napi 1 óra séta bõven elég, addig egy örökmozgó totyogónak nagyon sok mozgásra van szüksége a szabad levegõn. Jó idõben akár az egész napot a levegõn tölthetjük, de rossz idõben is délelõtt, délután 1-1 órát legyünk kint, ha pedig ez teljesen lehetetlen, akkor
igyekezzünk eljutni néha játszóházba vagy más tágas, zárt helyre, ahol kimozoghatja
magát a gyermek. Nem kell feltétlenül sok pénzt költeni különféle programokra, egy 1-2 éves remekül elnézegeti a bevásárlóközpontban a szökõkutat, az állatkereskedést, vagy sétál velünk az erdõben, a parkban, a piacon. Azt sem kell készpénznek venni, hogy a játszótéren majd elfoglalja magát és nem unatkozik. Lehet, hogy elõször beveti
magát az új játékok közé, majd amikor már mindent felfedezett, elkezd unatkozni, és keresni kezdi az elfoglaltságokat, mondjuk éppen azt a vödröt, amit egy másik kisgyerek kezében lát...
Igyekezzen megelõzni ezeket a helyzeteket, figyelje, mit csinál a kicsi a játszótéren, és avatkozzon be, mielõtt megtörténne a baj. Ha pedig gyakorivá válnak a "mástól elveszem"-esetek, akkor tanítsa meg rá, hogyan kell elkérni a játékokat. Ebben a korban önnek kell még pótolni az õ hiányzó akaraterejét és türelmét, de ha ott van vele ilyenkor, türelmesen tanítgatja, idõvel mindent megjegyez.
Állandó korlátozás
Minél jobban korlátozza a világot éppen felfedezni kívánó kisgyermeket, annál feszültebb lesz, és annál jobban ki akar "törni", amikor végre úgy érzi, szabadon mehet. Igyekezzen megtalálni az arany középutat az "állandóan a nyomában kell lenni" és a "szabadon mehet mindenhova" között, bízzon a kicsi a önállóságában és tanítsa meg a valós veszélyek elkerülésére, ezzel teszi a legjobbat neki. A legjobb módszer, ha a szülõ nevetéssel
próbál megoldani egy-egy nevelési problémát.
Forrás: WEBBeteg - lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermeko.
- szerk.: Gál Lászlóné védõnõ -
