Czirók Zoltán: Repülõszázadok Ongán - 1919 (3)

Talán kevesen tudják, hogy 1919-ben Ongán, a Patai réten repülõtér mûködött. Errõl írt történelmi tanulmányt Czirók Zoltán történész, melyet a múlt havi számainkban kezdtünk el közölni. Most a 3. résszel folytatjuk a barangolást a múlt eseményeiben!

6. repülõszázad

A Schwéger Béla parancsnoksága alatt álló 6. repülõszázad alig két hete állomásozott Gödöllõn, amikor 1919. június 3-án parancsot kapott, miszerint másnap délután a század bevagonírozandó és Miskolcra útba indítandó, ahol a III. hadtest alárendeltségében fog mûködni.[1] Az említett hadtest június 5-én "telefonált, hogy az egy héttel ezelõtt jelzett 6. repülõ század még nem érkezett be, ellenben a 8. repülõ századból Háry Mátyásföldre repült és addig ott tartják, míg a 6. repülõ század be nem érkezik".[2]

Bár még a június 10-i elõírások szerint a század állomáshelyét Miskolcon jelölték ki, az egység valószínûleg kezdetektõl fogva Ongán rendezkedett be.[3] Feladatuk június 11-tõl elsõsorban a felderítés volt egyrészt kelet felé a Szolnok-Nagyvárad vonaltól északra fekvõ területet, mélységben a Debrecen-Szatmárnémeti-Munkács-Ungvár vonalig, különös figyelmet fordítva a debrecen-nyíregyházi vasútvonalakra, másrészt a Hernád és a Poprád völgyében Poprádig. Utóbbi esetében különös figyelmet kellett fordítaniuk az ellenséges mozgásokra és ezeket bombavetéssel zavarni.[4]

A többi századtól eltérõen ezt az alakulatot elsõsorban a németektõl szerzett LVG C.VI típusú felderítõgépekkel szerelték fel. A megbízható és a pilóták által is kedvelt gépeket azonban a rendszeres felderítõ utak alaposan megviselték. Június 18-án például, miután az egyetlen használható LVG motorja "melegre futott", mintegy másfél napig nem állt rendelkezésre üzemképes gép. A másnapi jelentésben hangot is adtak a fennálló hiányoknak: "A 6. repülõszázadnál csupán kettõ hordó benzin és egy félig startképes gép. Benzin és a tegnap beígért 1 LVG és 2 Berg gépre szükség volna."[5]

Az egység gépei ezt követõen is rendszeresen szenvedtek sérüléseket. Június 21-én Kimmel és Schuff gépe sérült meg a leszállásnál, július 1-én Bodó és Kristofil kapott találatot és Csanálos-Sóstó mellett értek földet, július 5-én ismét egy landolás közben elszenvedett sérülés, végül pedig július 13-án Breier és Kristofil hozták haza gépüket néhány találattal a szárnyon.[6]

Július 10-én a 6. repülõszázad személyzetének óhaját tolmácsolta a századparancsnok a hadtest vezetése felé, miszerint a 2. és 6. repülõszázadnak Abonyt jelöljék ki állomáshelyül. A század kötelékébe majdnem kizárólag aradi illetõségûek szolgálnak, "kik kötelességüket és szolgálataikat fokozottabb lelkesedéssel és ambícióval végeznék egy olyan helyen és egy olyan akcióban, mely szûkebb körletû hazájuk közelébe vinne vagy annak felszabadítására vezetne. Jelentem, hogy az osztály az esetleges átköltözési parancs kézhez vételétõl számított 3 napon belül új álláshelyét elfoglalhatná." A fõparancsnokság azonban valószínûleg nem támogatta az ötletet, mivel a század július folyamán is Ongáról repülte bevetéseit.[7]

Az egyre növekvõ számú ellenséges berepülés elhárítására eredetileg a III. hadtestnek alárendelve Ongára szándékoztak áthelyezni a 8. repülõszázadot, ám helyette az I. hadtesthez osztották be. Az Ongán lévõ századnál azonban harci gép nem volt, "a négy felderítõ gép közül is állandóan csak egy darab startképes" volt. "A saját felderítés további sikeres végrehajtásához, azon kívül az ellenséges felderítés meggátolása céljából még legalább egy felderítõ és 3 harci gépre sürgõs szükség volna." A július 11-i kérésre öt nap múlva érkezett válasz, miszerint "a hadsereg-parancsnokság egynéhány Fokker együléses harci gépet fog Ongára útba indítani".[8] A vadászgépek megérkezése körül azonban akadt némi probléma, amelyre Hoffart János visszaemlékezése derít fényt: "Hoffartot 1919 júliusában a Berg gépével Ongára rendelték, az itteni harci rep. erõk megerõsítésére. Gyõrbõl Schnepf Istvánt, Rákosról Deutsch Istvánt rendelték ki és a három vadászgépnek az Ongára való átrepülés elõtt Rákoson kellett gyülekezni. Rákosról rajban indultak el, raj parancsnok: Hoffart, de csak Hoffart jutott el Ongára, mert az odarepülés közben az egyik kísérõ még Hatvannál, a másik Mezõkövesdnél kényszerleszállt." A kaposvári századtól érkezett vadászpilóta, Hoffart János visszaemlékezése szerint volt harci bevetése Ongán, mégpedig a tokaj-rakamazi Tisza-átkelés alkalmával, ekkor Schuff megfigyelõ egy szõke pilótával repült és õ kísérte a gépüket.[9]

Július 17-tõl kezdve a 6. repülõszázad légi felderítéseinek az ellenséges ütegek pontos megállapítására kellett szorítkoznia és a tüzérséggel való együttmûködés céljából a századparancsnoknak minden esetben a start elõtt a felderítésre való utasításokat kellett kérnie az 5. tüzér dandárparancsnokságtól, Mezõzomborból.[10] Bár az egység szinte mindennap - ahogy az idõjárás engedte - több felderítést is végzett és elõfordult, hogy az egy-két üzemképes gép szinte egész nap a levegõben volt, a hadtest vezetése mégsem volt elégedett. Július 28-án a következõ parancsot küldték a századnak: "A startolási parancs vétele után mindig több óra telik el, míg többszöri sürgetésre a felderítésre kirendelt gép végre elstartol. A jelenlegi helyzetben azonban rendszerint valamely körletnek sürgõs felderítésére van szükség, ami ilyen formán direkt lehetetlenné válik. Ennélfogva elrendelem, hogy holnaptól kezdve a startképes gépek úgy készítendõk elõ, hogy a startolási parancs vétele után legkésõbb öt percre a felderítésre rendelt gép elszállhasson."[11]

Július 29-én öt felszállást végeztek a 6. repülõszázad pilótái, ebbõl négyszer a tiszai átkelõhelyek környékét figyelték meg. Délelõtt azonban egy betolakodó üldözésére is levegõbe emelkedett egy LVG. A Debrecen felõl Onga, Miskolcon át Izsó irányába tartó francia repülõgép az erõs gépfegyvertûz dacára folytatta útját, a felszálló repülõgép Miskolcig üldözte, de itt a felhõk miatt Jäger és Zakariás szem elõl vesztette az ellenséges gépet.[12] Ugyanaznap három 269-es sorozatú Brandenburg felderítõgép landolt Ongán.

A sikertelen tiszai átkelést követõ román támadás nyomán összeomlott a front és megkezdõdött a teljes visszavonulás. A 6. repülõszázad a román csapatok elõnyomulása miatt Ongáról visszavonult és Gödöllõn vagonírozott ki. Miután itt a visszavonulás további útja le volt zárva, teljes felszerelése a románok kezébe jutott, többek között négy startképes és két leszerelt repülõgép.[13] A hivatalos jelentést azonban további részletekkel egészíti ki Száva Péter és Diószeghy László visszaemlékezése:

"A hadi helyzet rosszabbodásával kimozdították a szd-t az állomáshelyérõl s bevagonírozva gépállománnyal és felszereléssel Gödöllõre érkeztünk. Kértük az állomásfõnököt, hogy engedjen bennünket tovább, hogy Pesten keresztül a Dunántúlra menthessük a szerelvényt. Nem biztosított kijáratot, de még a mozdonyt is lekapcsoltatta a szerelvényrõl (vörös gyûlölet). Másnap az egész szerelvény román fogságba került."[14]

            "…verekedve jöttünk vissza Gödöllõig, ott már elénk került az ellenség. A vonatunkról lepakoltunk s a királyi kastély intézõi udvarában s épületében húzódtunk meg, két hízónkkal és két kocsinkkal együtt, s egy hétig ott táboroztunk, majd civilbe átöltözve ment mindenki, ki hova tudott menni."[15]

LVG C.VI felderítõgép bevetésre indul, valószínûleg Ongáról

(Winkler Aero Archív)

A századhoz beosztott repülõk az 1919. május 28-i rendelet névjegyzéke alapján:

Parancsnok: Schwéger Béla

Pilóták: Antal László, Bauer Andor, Breier Lajos, Galbavi Sándor, Jäger Dezsõ, Kimmel Károly, Krakauer Emil, Lipcsey Miklós, Maurer Ferenc, Tauth Géza

Megfigyelõk: Beregszászi Béla, Hõs Lajos, Kolumbán Sándor, Kristolofil Dezsõ, Nedeczky Károly, Reviczky István, Zachariás György

Megjegyzés:

A 6. repülõszázad az áttelepülést megelõzõen, Gödöllõn az alábbi létszámú repülõvel rendelkezett:

Az áttelepülést követõen, június 8-án egy jelentés arról számolt be, hogy a századnál öt pilóta és három megfigyelõ van, további két-két pilóta és megfigyelõ pedig szabadságon. Június 13-án a század a következõ képet mutatta: 13 pilóta (ebbõl egy a parancsnok), két pilóta szabadságon, kettõ pedig még nem vonult be; 8 megfigyelõ, egy további szabadságon, kettõ pedig nem vonult be.

A fenti pilóták közül Galbavi Sándor a rendelkezésre álló adatok szerint május után nem repült a századnál, Krakauer Emil ugyanezen hónapban a kaposvári 1. repülõszázadnál teljesített bevetéseket, viszont a jelentésekben szerepelnek a következõk: Bodó Béla, Renner Valdemár, valamint Futó Béla és Pált Géza nevezetû pilóták - utóbbiakról azonban semmilyen másforrás nem számol be, így elõfordulhat, hogy a nevek elírás eredményei. A megfigyelõk közül Hõs vagy Höss Lajosról egy 1919. október 1-jei jelentés mint eltûntrõl számol be, Nedeczky Károly júliusban Szegeden az ellenforradalmi erõk századában repült, így minden bizonnyal átszökött, míg Kolumbán Sándorról semmilyen információ nem maradt fenn. Ellenben a századnál repült Diószeghy László, Örvös Pál és Schuff Alfréd.

A névjegyzékben is több nevet hibásan tüntettek fel, így Kimmel keresztneve Mihály volt, Kristolofil Dezsõ - a hihetetlen sok verzió ellenére - minden bizonnyal Kristofil Antal. Maurer esetében sûrûn váltogatják egymást a Mauer és Maurer nevek, a késõbbi kimutatások szerint azonban szinte biztosan Maurer József volt a pilóta neve.

- folytatjuk -