Aki a trianoni emlékmûvet tervezte

Önkormányzati döntés értelmében Ekker Róbert szobrász lesz a jövõre átadásra kerülõ trianoni emlékmû megalkotója. Vele beszélgettünk munkásságáról, elgondolásairól, Trianonról, hogy Onga lakossága egy kicsit megismerje a majdani alkotót, elgondolásait.

- Kérlek, mutatkozz be az ongaiaknak!
- 1961-ben születettem Szerencsen. Gyermekkoromat is itt töltöttem, ez idõ tájt nagy kedvvel rajzoltam, mintáztam természetbõl ihletett formákat, portrékat. Az általános iskolai tanulmányok során Tóth Miklósné mûvésztanár ismerte fel elõször tehetségemet. A szerencsi diákévek után az õ hatására kerültem a szegedi Tömörkény István Mûvészképzõ szobrász szakára, ahol kiváló tehetségû mûvészek oktattak, nevezetesen Fritz Mihály, Kalmár Márton és Magos Gyula a klasszikus mûvészet megismerésére és szeretetére. 1982-tõl 10 éven át voltam a szerencsi csokoládégyár grafikusa. Az alkalmazott grafikusi alkotómunka mellett díszítõ szobrászattal foglalkoztam. A nyolcvanas évek végétõl teljes energiával a kõ és bronz anyagát életre hívó, szobrász alkotómunka elkötelezettjévé váltam, melyet Simorka Sándor szobrászmûvész oldalán fejleszthettem tovább. Érzelmektõl átfûtött és erõt sugárzó köztéri munkáim, kisplasztikáim sajátos magyar stílust képviselnek. Alkotásaim témájául gyakran a gyökerekig nyúló magyar történelmi múlt történései, alakjai szolgálnak. Kisplasztikáim és grafikai mûveimnek nagy része magántulajdonban van.

- Mit gondolsz Trianonról?
- Történelmünk folyamán volt és manapság is akad olyan emberi lény, aki ha hatalomra jut, saját népe ellen fordulva, külsõ erõkre támaszkodva nemzetére tör – hazugságokkal rombolva identitásunkat, hamis történelemtudatot erõszakolva – bûnös nemzetként szembesít minket saját magunkkal. Mintha mi tehetnénk minden világégésrõl, ami körülöttünk a „Vén” Európában történt. E folyamtoknak egyik legtragikusabb következménye Trianon. Darabokra szaggatva egy nemzetet, családokat, életeket, az egész Kárpát-medence népességére rásütve a kollektív bûnösség hamis bélyegét.
Az 1950-es években beindult a tudatos történelemhamisítás, a Trianon emlékeket, országzászlókat lebontották, vagy átalakították, a Turul szobrokat beolvasztották. Mindezt nemzetgazdasági érdekekre hivatkozva ideológiai alapon tették, hogy az utókornak ne legyen mire emlékeznie.
Ezeket a hazugságokat csak mi magunk tudjuk közös erõvel rendbe tenni. Óriási, felelõsségteljes feladat lesz mindannyiunk számára a rendrakás. Elõször is meg kell tanulnunk szétszakított nemzetünket összefogni, egy nemzetként élni, gondolkodni, hogy az együvé tartozás örömét és erejét érezhessük felszabadultan, minden bûntudat nélkül. Történelmünk hamisításokkal, kérdõjelekkel teli. Rajtunk múlik, akarjuk-e igazán ismerni és jobbá, igazabbá tenni. Szántai Lajos gondolatait idézve: „A múlt az néha sokkal elevenebb, mint az ismeretlen jövõ. Ha múlt nem élne, nem lehetne mit tönkre tenni, vagy jobbá tenni, mert egy népnek pontosan olyan a jövõje, mint a múltja.” Tehát a múltunkat visszamenõleg is tudjuk javítani. Ehhez csak annyi kell, hogy mindenki tegye a dolgát, használja az istenadta saját eszét, ne hagyja befolyásolni magát. Meg tanuljunk adni magunknak, egymásnak és nemzetünknek.

- Mi vezérel munkád során?
- Hitvallásom, hogy minden megszületõ alkotás adósság törlesztés a nemzet felé, hiszen minden, a nemzet számára jelentõs történelmi esemény után is emléket állítottak a hõsöknek. Az alkotások jelek, melyek segítik az eligazodásban a kor és a jövõ nemzedékét. Megtisztelõ, nemes, izgalmas feladat a kõ, fa vagy bronz anyagból életre hívni történelmünk nagy alakjait. Régi adósságainkat törlesztjük õseink felé, ha restauráljuk az elõdeink által állított emlékeiket, vagy újakat állítunk.
Alkotásaim közvetlen lakóhelyemen és a térség számos településén megtalálhatók. Szobraim, kisplasztikáim, dombormûveim témájaként mind gyakrabban az õsökhöz kanyarodok vissza, hagyományos, realista módon. A szobrokon keresztül, a múlton keresztül fordulok az emberekhez. Örülök, hogy azt a munkát csinálom, amit szeretek. Külön öröm számomra, hogy szobraim nem önmagukban álló köztéri munkák. A falvakban, városokban az alkotásokat rendezett park öleli körül, e helyek sokak számára pihenõ, találkozó helyek, közös vizuális és lelki öröm forrásai.

- Mi hozott Ongára?
- Elsõsorban a „kihívás”, hiszen nem kis feladat egy Trianon emlékmû elkészítése. Aztán ez év elején kért fel Kovács Zsolt barátom közvetítésével és Takács László révén az ongai önkormányzat, hogy tervezzek TRIANON 90. évfordulójára köztéri emlékmûvet, amelyet a helyi Jobbik indított el, de az önkormányzat koordinál és finanszíroz.

- Mi az elgondolásod lényege az ongai emlékmûvel kapcsolatban?
- Próbáltam radikálisan és egyértelmûen fogalmazni, hiszen egy tragikus eseményre kell emlékezzünk. Többször jártunk Ongán a leendõ emlékmû helyét megismerni, „együtt lélegezni” a településsel. Ezen alkalmakkor formálódott egyre teljesebbé az eredeti gondolat. Az alapzat Nagy Magyarországot és Kis Magyarországot formázza, ezen megcsonkolt törzsû fa áll, mintegy hármas egységet is alkotva. Vasék feszül a fatörzs közepébe, mélyen és örökre beágyazódva nemzetünk Életfájának testébe. A fatörzsre õsi magyar motívumokat és a koronát terveztem, valamint egy feliratot Hamvas Bélától: „Semmi lázadás. De semmit sem engedni.” Az emlékmû mögötti ívelt falon zászlótartók kapnának helyet, az egész kompozíciót rendezett tér veszi körül, padokkal, díszburkolattal, éjjeli megvilágítással.

- Köszönöm a beszélgetést, sok erõt kívánok munkádhoz!

- KZS -

Ekker Róbert szobrász fontosabb munkái
Díjak:
1996 zempléni tárlat különdíja
2006 Bocskai emlékév kiállítás különdíja

Kiállítások:
1996 Szerencs, Rákóczi vár, Zempléni Tárlat
1998 Budapest, Erdõs René Ház Új Romantika Baráti Kör, csoportos kiállítás
2004 Szerencs, Rákóczi vár, önálló kiállítás
2005 Taktaharkány, nyári mûvésztábor, csoportos kiállítás
2005 Gödöllõ, Grassalkovich kastély, csoportos kiállítás
2006 Szerencs, Rákóczi vár, Bocskai emlékév, csoportos kiállítás

Köztéri alkotások:
1989 Prügy - világháborús emlékmû (mészkõ dombormû)
1991 Gesztely - világháborús emlékmû (bronz turul)
2000 Legyesbénye - Szent Koronás Kapu (millenniumi emlékmû)
2000 Szerencs - Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola (millenniumi emlékmû)
2001 Megyaszó - turulmadár
2001 Prügy - turulos emlékmû
2004 Szerencs - Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola - Bocskai István bronz mellszobor
2005 Mezõkeresztes - Petõfi Sándor bronz mellszobor
2005 Szerencs - Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola - Bocskai kapu dombormû
2005 Szerencs - Bocskai István fejedelem - köztéri teljes alakos bronz szobor
2005 Szerencs - dr. Petrikovics László portréját (bronz dombormû) ábrázoló emlékmû
2006 Bekecs - Rákóczi Ferenc Általános Iskola - Rákóczi Ferenc mellszobra
2006. Legyesbénye - a település 1000 éves fennállásának alkalmából állított emlékmû
2006 Szerencs - Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola - Bocskai István stációk
2006 Pányok - településtörténeti emlékmû
2007 Tiszalúc - turulmadár
2008 Szerencs- Kossuth Lajos mellszobor
2008 Szerencs - Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola - Bocskai korona
2008 Miskolc - B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat - Erdélyi Magyar Örökség emlékmû
2009 Szerencs - cukorgyár emlékmû