Új lendülettel a tavaszi bajnokságnak!

Gyökeres változások mentek végbe labdarúgócsapatunk háza táján a téli pihenõ alatt. Megtörtént a már régóta levegõben lógó edzõváltás, és megkezdõdött az erõsítés a bennmaradás kivívásáért. A továbbiakban az új vezetõedzõvel folytatott beszélgetést olvashatják.

- Elõször is arra kérem, meséljen magáról!
- Kapitány Béla vagyok. 1944-ben születtem Miskolc-Tapolcán, majd Sajóbábonyba költöztünk, azóta ott élek. Nõs vagyok, 2 fiam van és 4 unokám. Jelen pillanatban nyugdíjas vagyok, de mellette egyéni sportvállalkozóként is tevékenykedem.

- Milyen csapatoknál dolgozott eddig, és milyen eredményekkel?
- Tíz évesen kezdtem el játszani a bábonyi csapatban, majd késõbb az ottani ifistáknál kaptam elsõ edzõi állásom. Közben megfordultam a Miskolci Honvéd NB. II-es csapatában. Az ifjúsági csapat után több egyesületben is dolgoztam, mint szakmai vezetõ, említhetném itt Bõcsöt, Felsõzsolcát, Nyékládházát vagy a Sajobábonyi Vegyészt. A kispadnál eddig eltöltött idõm alatt a csapataimmal 8 aranyat szereztem különbözõ osztályokban, és számos szép Magyar Kupa eredménnyel is büszkélkedhetem. Legutolsó állomáshelyem az MVSC csapata volt, ahol 2 évet töltöttem el. Nagyon nehéz helyzetben vettem át a csapatot, de a második évben már a 4. helyen zártuk a félévet. 2008. december 31-én lejárt a szerzõdésem, amit nem újítottam meg, és az Onga KSE felkérését fogadtam el.

- Minek köszönhetõ, hogy az OKSE vezetõedzõje lett?
- Mint már említettem, az MVSC-nél lejárt a szerzõdésem, így csapat nélkül voltam. Azért fogadtam el az OKSE vezetõedzõi posztját, mert ez egy új kihívás, és szeretném az elvárásokat teljesíteni.

- Kívülállóként hogyan látta csapatunkat, illetve nagyközségünket?
- A település elsõ emberével nagyon jó kapcsolatom van, hiszen Sajóbábonyban lakott, illetve Papp Balázs szakosztályvezetõhöz is régi sportbarátság köt. Ezek a tényezõk döntõen befolyásoltak abból a szempontból, hogy elfogadjam ezt a munkát, amit nagyon nehéznek tartok, de voltak ennél már nehezebb felkéréseim is. Bízom benne, hogy meg tudjuk valósítani a célkitûzéseinket. Az õszi csapat teljesítményét nem hiszem, hogy nekem kellene megítélni, de kívülállóként azt mondom, hogy a közvélemény többet várt attól a kerettõl. Több volt a játékosokban. Hogy mi volt az oka a gyengébb szereplésnek, az már nem érdekes. A nagyközségrõl azt tudom, hogy egy fejlõdõ település. Úgy vélem, hogy a polgármester úr és a szakosztályvezetõnk garancia arra, hogy akik a települést ilyen szinten tudják vezetni, azok a sport terén is elõrébb tudnak lépni.

- Milyenek voltak az elsõ benyomásai, amikor elkezdte a munkát?
- Nem vagyok már mai ember sem szakmai, sem emberi szempontból. Minden kezdet roppant nehéz. Nem rózsás a hangulat. Ezen mindenképpen változtatni kell. Sokkal jobb kedvû sportolókat szeretnék majd a pályán látni.

- Tervez-e valamilyen változást a csapat körül?
- Természetesen minden edzõnek megvan a saját receptje. Én mindig olyan szakembernek tartottam magam, hogy ha kell, akkor változtatok a módszereimen. Azt szeretném elérni, hogy olyan emberek alkossák a csapatot, akik mindent megtesznek azért a sportkörért, ahol sportolnak. Szerkezeti, taktikai változtatás biztosan lesz, de amíg a tényleges keret nincs kialakítva, ezt a témát konkretizálni nem lehet. Ha lezárultak majd az igazolások, akkor a meglévõ játékosokhoz igazítjuk a játékrendszert.

- Mik a csapat rövid, illetve hosszú távú célkitûzései?
- Rövid távon az elsõdleges, hogy a csapat maradjon a megyei I. osztályban, amihez minden adottság meg van Ongán mind anyagi, mind technikai téren. Hosszú távon mindenképpen a helyi kötõdésû labdarúgók beépítését kell szem elõtt tartani. Az egyértelmû, hogy ilyen szinten nem képes egy község egy teljes labdarúgócsapatot sikeresen szerepeltetni, szükség van még olyan játékosokra is, akik a közeli településekrõl érkeznek, hogy erõsítsék a csapatot. Ennek a két variációnak az összerakása lesz a nagy feladat, de bízom benne, hogy megoldható.

- Elégedett-e a jelenlegi játékos kerettel, ha nem, hol változtatna?
- A jelenlegi játékos állománnyal nem vagyok elégedett, azon változtatni kell. A hiányposztokra olyan focistákat kell igazolni, akik az elvárásainknak meg tudnak felelni.

- Kérem, ossza meg velünk, kiket tekinthetünk biztos távozónak, illetve kiket jegyezhetünk fel az érkezõk oldalán?
- A vezetõséggel karöltve olyan álláspontra jutottunk, hogy mindenkire számítunk, aki a mi munkamorálunkat, illetve célkitûzéseinket elfogadva, el fog követni mindent a csapat érdekében. Az érkezõkrõl annyit, hogy január 20-tól van átigazolási idõszak, a keretünk most még alakulóban van. Három játékos már biztos nálunk folytatja: Balogh János Sajóbábonyból, illetve Tóth Gergõ és Császi Dávid az MVSC-bõl. Megvárjuk a február elejét, és akkor meglátjuk, hogy milyen posztra kell még ember.

- A bennmaradás nem lesz egyszerû feladat. Miként tekint erre a dologra?
- Úgy gondolom, bármilyen célkitûzés is fogalmazódik meg egy egyesületnél, nem könnyû feladat azt végrehajtani. Ennek érdekében kell cselekednünk, dolgoznunk. Azt gondolom, ha a saját területén mindenki megteszi a dolgát, akkor a célkitûzéseinket meg tudjuk valósítani. Az is nagyon fontos, hogy most ne a problémákat, illetve az idejutás okait firtassuk, hanem azt, hogy teljesen új és tiszta munkával érjük el azt, amit szeretnénk.

- Hogyan készül minderre a csapat?
- A januári hónapban a ráhangolásra, és a Borosi tornára való készülésen volt a hangsúly. Az ismerkedést szántam elõtérbe. Diósgyõrben, az új mûfüves pálya avatóján rendezett tornára meghívták a csapatot. Ez szakmailag egy nagyon jó program, mert megismerhetem a játékosaimat, és megtudhatom, hogy ki, mire képes. Februárban egy nagyon kemény munka kezdõdik, hiszen két hétig hetente minden nap erõ, gyorsaság, állóképesség, és ami a labdarúgáshoz még elengedhetetlenül szükséges dolog, azt mind belegyúrjuk a játékosokba. Ennek köszönhetõen – biztos vagyok benne –, hogy az erõnléttel nem lesz probléma.

- Mit üzenne a szurkolóknak?
- A szurkolóknak annyit szeretnék mondani, hogy amikor az MVSC-hez kerültem, alig tudtunk összeszedni 10 embert rendezõnek, és amikor eljöttem onnan, már rendszeresen 2–300 ember látogatta a mérkõzéseinket, sõt idegenben is harsogták, hogy hajrá Vasút! Remélem és bízom benne, olyan teljesítményt fogunk nyújtani, hogy az ongai szurkolók – akiket még egy-két éve mindenhol követendõ példaként hoztam fel – újra visszatérnek a csapathoz. Egy kis türelmet kérek tõlük. Természetesen az a célunk, hogy örömet szerezzünk nekik, és ismét megszeretessük velük ezt a játékot.

- Varacskai István -