Másutt olvastuk: A borsodi cigányvajda
A SZEGÉNYSÉGET NEM SZÜNTETED MEG AZZAL, HOGY ALAMIZSNÁT OSZTOGATSZ. (PATRICK JAKE O'ROURKE)
Farkas Lászlóné jegyzõasszony a jegyzõk hivatalos országos lapjában, a Jegyzõ és a közigazgatás-ban írt a borsodi cigányvajdáról, a vajdaság intézményérõl és a cigányság jelenérõl. A szerzõ engedélyével alább a 2008. decemberi számban olvasható cikket ismerhetik meg az olvasók.
B.-A.-Z. megye minden településén élnek cigány származású emberek. Úgy gondolom, és úgy hiszem, hogy nekünk jegyzõknek is nyíltan és õszintén beszélnünk kell a cigányságot érintõ kérdésekrõl. A meglévõ súlyos és egyre súlyosbodó problémák megoldása további halasztást nem tûr. A rendszerváltással létrejött cigány kisebbségi önkormányzatok nem valósították meg a törvényalkotók által megfogalmazott célokat és feladatokat. Megcáfolhatatlan az a tény, hogy egyre szaporodik a többség és a kisebbség közötti konfliktus, e gondok orvoslására lehet gyógyír a vajdaság intézményének visszaállítása, amely a cigány kultúra kiváltságos joga, s közel 500 éves múltra tekint vissza.
A vajdaság intézményét Zsigmond király vezette be 1423-ban, amikor a vajdát önálló ítélkezési joggal ruházta fel. Hivatalosan 1856-ig mûködött, majd százötven éven át informális módon létezett a cigány közösségekben. A megtisztelõ vajdai rang a cigányság összetartásáról, a magyarokkal való békés és törvényes együttélésrõl, a rendõrséggel való együttmûködésrõl szól. A cigány törvények szerint a vajda döntését a közösségen belül kritika nélkül el kell fogadni.
Önszervezõdésként 2005-ben éledt újra a vajdaság intézménye Magyarországon, célként tûzve a cigányság gyökereihez történõ visszajutást, a kihalófélben lévõ cigány hagyományok, a nyelv és kultúra felélesztését, a cigányok érdekeinek képviseletét, a közvetítést a magyarok és cigányok között. 2008. május 17-én ünnepélyes keretek között, a miskolci Mindszenti templomban avatták fel a borsodi vajdát Lakatos Attila személyében, aki fõ feladatának és céljának a szegénység enyhítését, a tanulásra való ösztönzést és a bûnözés visszaszorítását tekinti.
A borsodi vajda Gadnán, egy csereháti faluban született. Lakatos Attila véleménye szerint a legfontosabb a cigány emberek munkához juttatása, mivel segítségével megszûnhet a bûnözés, ugyanakkor lényeges feladat a roma gyerekek színvonalas oktatásának biztosítása. A Cigányokért Többcélú Egyesület és a vajda rendszer Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vezetõje, az ország gazdasági, szociális és munkaügyi helyzetének javítása érdekében 2008 júliusában levelet írt a miniszterelnöknek. A levél megírásának hátterében a társadalmat és a politikát napi szinten foglalkoztató segélyezési rendszer hibáinak kiküszöbölése, a munkanélküliség arányának hatékony csökkentése, a fekete gazdaság visszaszorítása állt. Elképzelésének központjában olyan cigány szervezõdések által létrehozandó alapítványok állnak, melyek célja a segélybõl, mint egyetlen jövedelemforrásból élõ halmozottan hátrányos helyzetû személyek munkához juttatása. A foglalkoztatásra két megoldást tart reálisan kivitelezhetõnek. A fentebb említett alapítványi közremûködéssel az állam tulajdonában lévõ társaságok segéd- és idénymunka igényének kielégítésénél a jelenleg magáncégek bevonásával megvalósuló fekete és szürkegazdaságbeli munkavállalás kiküszöbölhetõ, mivel ezen feladatokat legális formában ugyanazon személyek láthatnák el, anélkül hogy élveznék a segélyezési rendszer elõnyeit. Másik javaslata az, hogy célszerû lenne adókedvezményben részesíteni azon magánszektorbeli vállalatokat, melyek az alapítványok segítségével elégítenék ki munkaerõigényüket. Javaslatai megvalósítása mind a gazdaság, mind a jelenleg segélyezett társadalom részére elõnyökkel járna, mivel megteremtõdne a lehetõség a tartós munkanélküliek munka világába történõ visszavezetésre, csökkenthetõ lenne a segélyezésben rejlõ diszfunkció. Véleménye szerint a megvalósítást az önkormányzatokkal, munkaügyi központokkal és különféle államigazgatási szervekkel, hatóságokkal történõ szoros együttmûködés is gyorsítaná. Szûcs Erika szociális és munkaügyi miniszter a levélre reagálva kijelentette, hogy a vajda céljai egyeznek a társadalom érdekeivel, a hátrányos helyzetû emberek foglalkoztatását az országos közmunkaprogram segíti, a foglalkoztatás volumenének elõmozdítása érdekében pedig kidolgozásra kerül az Út a munkához program, ugyanakkor helyeselte a miniszter azt az elképzelést is, hogy a magánszférát is érdekeltté kell tenni a hátrányos helyzetûek foglalkoztatásában. Ezért is tervezi a szaktárca a Start régiókártya bevezetését, melynek lényege, hogy aki segélyezettet foglalkoztat három évig, ne kelljen az illetõ után járulékot fizetnie. Azonban a vajda javaslatával ellentétben, annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetû emberek és a munkaadók igényei találkozzanak a foglalkoztatás megszervezésének hátterében nem alapítványoknak, hanem intézményi szervezõdésnek kell állnia.
A vajdaság intézményének segítségével, több mint egy éves elõkészítés után megalakult a Roma Polgári Védelem, melynek célja a cigányok bevonása a katasztrófahelyzetek elhárításába, megteremtve a lehetõséget a romák többségi társadalomba történõ integrálására.
A borsodi cigányvajda 2008 szeptemberében a megyeházán tartott roma kisebbségi fórumon a Miskolci Cigány Kisebbségi Önkormányzat, a rendõrkapitányság és az oktatás képviselõi elõtt kijelentette, létezik cigánybûnözés. Meggyõzõdése, hogy a cigány közösségek megbecsült, véleményformáló, politikailag független és tiszteletben álló tagjaként a vajda az, aki a törvényes keretek tiszteletben tartásával hatékonyan fel tud lépni a bûnözés visszaszorításának érdekében. Javaslata szerint a megyében, Miskolcon és az iskolákban is visszaszorítható a bûnözés, ha a rendet a törvényes keretek betartásával az arra alkalmas cigányok állandó jelenlétükkel biztosítják.
Bizonyítandó, hogy az ongai, borsodi cigányvajda mennyire komolyan veszi e tisztséggel járó kötelezettségeit, álljon itt gondolatébresztõnek néhány komoly javaslata: A nyolc osztály ma már szinte a segédmunkához se elég. Aki ötven évig megült a sparhét mellett, azért nem sokat tehetünk. De a fiatalokért igen! Fõleg miattuk vállaltam ezt a tisztséget, pedig a családom nem örült neki. A végén kezdem: lopni senkinek nem szabad, dolgozni kell! A munkáról építõipari vállalkozókkal tárgyalok. Már van jelentkezõ, aki 2530 cigány fiatalt is kitaníttatna hegesztõnek, még szállást is adna nekik. Kõmûves, ács, burkoló, festõ is mindenütt kell! És ha száz gyerekbõl csak tíz tanul szakmát, már az is nagy eredmény! Aztán a parlagfû! Adják oda a cigányságnak! Ne közmunkások vágják le úgy-ahogy a tetejét, õk majd gyökerestõl kiszedik, és kilóra át kell venni tõlük. Volt, nincs parlagfû, s a romák megint embernek érezhetik magukat, mint régen, mikor hajnalban buszra szállva munkáért kaptak pénzt a gyárakban. Nem sírom vissza a szocializmust, a rendszerváltás szükségszerû volt. De a romáknak csak a rossz jutott belõle, mert iskolázatlanságuk miatt kiszorultak a gyárakból, és elsüllyedve a telepi nyomorba, egyedüli esélyük a gyerekszülés és a segélyezés maradt. Állami és uniós pénzek ugyan voltak és vannak, de elfolytak. Megmaradtak a szép ígéretek szintjén. Én sose politizáltam, szervezetnek se voltam tagja. Nem értem rá az ilyesmire. Most is csak azokkal tárgyalok majd, akiktõl nem szólamokat kapok. Földhözragadt emberként egyedül abban hiszek, hogy az esendõsége miatt sajnos manipulálható szegény cigányságot meg kell menteni! Úgy, hogy konkrét esélyt kap a tanulásra és a munkára.
Ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni, hogy a problémák sürgõs és hathatós megoldása ránk vár.
- Farkas Lászlóné jegyzõ -
