Wass Albert

A trianoni magyarság nagy nemzedékének nagy személyisége, nagy idõk koronatanúja. Az Ongai Kulturális Egyesület szervezésében 2008. november 20-án Takaró Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár tartott elõadást Wass Albert életérõl és regényeinek világáról. Wass Albertrõl írni, beszélni jó magam érzelmek nélkül nem tudok. Osztom azok véleményét, akik úgy gondolják, hogy aki Wass Albert mûveit odafigyelve, tiszta szívvel olvassa, az egy kicsit jobb ember, egy kicsit jobb magyar lesz. De, kell-e a mai rendszernek a gondolkodó, sorsáról felelõsséggel dönteni akaró magyar?

Nem! S mindent el is követnek a médiumok, hogy mi, átlag emberek elhiggyük, hogy senkik és semmik vagyunk, legfeljebb, mint fogyasztók kellünk a mai világnak. Wass ennek az ellenkezõjérõl gyõz meg bennünket, mert Õ hitte és írta, hogy mindenki fontos, hogy mindenkinek dolga és felelõssége van a világban. Ez lenne hát az ok, amiért „hóttában is félnek Tõle”, ahogy egy erdélyi székely asszony megfogalmazta???

Valaki azt kérte tõlem, hogy mondjam meg, miért kellene neki Wass Albertet szeretni és olvasni. Kelleni bizonyosan nem kell, de olvasni, átgondolni az olvasottakat nem árt! Minden leírt sor csak annyit ér, amennyit az olvasónak adni tud. Ne higgyenek mások véleményének, vegyék kézbe mûveit, és nyitott szívvel, lélekkel olvassák! Biztos vagyok benne, hogy felejthetetlen élményben lesz részük! Nem állítom, hogy a XX. századi magyar irodalom legnagyobb alakja, de a legnagyobbak között a helye. Ne higgyenek a hivatalos irodalompolitikának, mely fél tõle, így minden úton-módon igyekszik lejáratni. Félnek tõle, mert a becsület, a hit, a magyarság és az emberség szépséges „tollú” írója.

Arra biztatom hát Önöket, vegyék kézbe A funtinelli boszorkány vagy a Kard és kasza címû regényét és vágjanak neki egy csodálatos utazásnak. Akinek kisgyermeke vagy unokája van, ismertesse meg a kicsinyekkel az Erdõk könyve és a Tavak könyve címû gyönyörûséges mesegyûjteményeket.

Utópia, vágyálom lenne a részemrõl, hogy olvasásra, értelmezésre buzdítom Önöket? Kinek van erre ideje, türelme? - mondhatják sokan. Én azt mondom, kell, hogy legyen, különben tényleg végünk! Megmaradásunk, túlélésünk zálogát látom abban, hogy megtanuljuk végre becsülni értékeinket, múltunkat, és józanésszel lássuk át jelenünket. Erre tanít Wass Albert.

Hinnünk kell benne, hogy „a kõ marad”. Maradnunk kell, dacára annak, hogy lelkesen küldenének bennünket a hazánkon kívülre. Ebbéli hitemben erõsített meg engem és a jelen lévõket az Ongai Kulturális Esték elõadója.

Túl sokan nem voltunk, s nem értem miért van az, hogy bármely témáról szóljanak is a neves elõadók, mindig ugyanaz a néhány érdeklõdõ ül a sorokban??????????

Vegyék hát kézbe Wass Albert verseit, regényeit és advent közeledtével töltekezzenek föl lelkileg /is/!

Szeretetteljes, boldog karácsonyt kíván:

- KBÁ -