Bemutatkoznak a serdülõ focisták
Korunk ünnepelt játéka a labdarúgás. Minden sportágat ajánlatos fiatalon megismertetni, megszerettetni a gyerekekkel. Községünkben ezen okból 5 utánpótlás korosztály mûködik, amelyek közül most a serdülõ korosztályt szeretnénk kicsit közelebbrõl megismertetni.
A csapatban 1316 éves gyerekek heti három edzésre és természetesen a meccsekre járnak Varacskai István vezetésével. A társaság gerince már két éve készül együtt. Örömmel tapasztaljuk, hogy a közös munka lassan meghozza gyümölcsét. Az eredmények kezdenek úgy alakulni, ahogy mi is szeretnénk. Ellenfeleinktõl is pozitív visszajelzéseket kapunk, több edzõkolléga is oda jött meccs után gratulálni, hogy sokkal könnyebb ellenfélre számítottak, nem így emlékeztek ránk az elõzõ találkozókból. Tavaly a csapat 6. helyen végzett, idén az 5. helyen telelünk, ha az utolsó meccsen sikerül Mezõcsátot legyõznünk. Idén két szép eredménnyel is büszkélkedhetünk; Nyékládháza otthonából sikerült elcsípnünk 1 pontot, illetve hazai pályán legyõztük 
Encs csapatát 5:2-re, ami nagy bravúr volt, akárcsak az, hogy eddig hazai pályán 100 %-osok vagyunk. Az eddigi szokásoktól eltérõen próbálunk minél több közös, úgymond csapatépítõ programot is szervezni. Tavaly tartottunk szalonnasütést, kirándulást, és tavasszal sikerült DVTK játékosokat elecsábítani egy edzésre. Természetesen tartunk félév, illetve évzárókat is, amelyeket saját költségen szervezünk. A szezont egy apa - fiú meccsel indítottuk, ahol ismét bebizonyosodott, hogy a rutin nagy erény. Ezek az összejövetelek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megszüntessük az idény monoton hangulatát. Fontosnak tartom ezeket a kezdeményezéseket, mert korunkban sajnos egyre kevesebb azon alkalmak száma, amikor a gyerekeknek közösségben kell feladatokat megoldani. Ez késõbb problémát okozhat, ha új munkahelyre vagy osztályba, csoportba kell majd beilleszkedniük. Ha ilyen korban szembesül ezzel a problémával, és megtanulja kezelni, késõbb már sokkal hamarabb tudja átlépni ezeket a szituációkat. Mielõtt megvádolnának, hogy túl elfogult vagyok, szeretnék megemlíteni néhány véleményt a csapattagoktól, a nézõktõl és támogatóktól. Elõtte szeretnénk megköszönni Tóth Tivadar segítségét, támogatását, melynek révén elsõsegély csomagot tudtunk vásárolni, illetve minden meccsre biztosítja nekünk az ásványvizet. Berta Pista bának, Farkas Lajosnak szeretnénk megköszönni a türelmüket és azt, hogy mindig a rendelkezésünkre álltak. Dobi Péternek pedig, hogy mindig otthon lehettünk az Édes otthonban. Reméljük, a jövõben is magunk mögött tudhatjuk õket, és szeretném, ha minél több nézõ látogatna ki a mérkõzéseinkre bíztatni a fiúkat, mert õk jelentik a jövõt. Végezetül, csak annyit szeretnék hozzátenni: HAJRÁ ONGA!!!
A csapat tagjai: kapus: Mulató Milán. Hátvédek: Stefán Szabolcs, Bálint Márk, Nagy László, Farkas Sándor és Czifrus Balázs. Középpályások: Tóth Viktor, Hegedûs Edgár, Orosz Róbert, Mizser Dávid, Kovács Levente Máté, Vass Péter és Gréczi Márk. Csatárok: Simon Richárd, Krajcz Roland és Szakács Dávid.
Mizser Dávid:
Nyáron érkeztem a fiúkhoz, az edzõm hívására. A csapatba könnyen be lehet illeszkedni, elég jó a társaság, csak néha elbízzuk magunkat. Az edzések változatosak, azt szoktuk általában gyakorolni, ami nem nagyon megy a meccseken. Elég sokat fejlõdött a csapat a tavalyi és a korábbi teljesítményekhez képest.
Tóth Viktor:
A serdülõ csapat 17-es számú játékosa vagyok! Az edzések nagyon tetszenek, sok érdekes feladatot kapunk és egyben akadnak megerõltetõbb gyakorlatok is! A csapatban végre kialakult egy jó légkör. Olyanok vagyunk, mint egy család, ahol én is nagyon jól érzem magam. Az edzések is hangulatosabbak! Eredményeink egyre szebbek és a csapat is kezd összeszokni, amitõl javul a teljesítmény, amire mindenki törekszik.
Kiss Ádám:
Úgy gondolom az elmúlt évekhez képest a serdülõcsapat jelentõs fejlõdést mutat, aminek személy szerint nagyon örülök, mert a késõbbiekben ezek a fiatalok meghatározó játékosai lehetnek az ifinek, majd akár a felnõtt csapatnak is. Az edzések intenzitása végre eléri azt a szintet, hogy a srácok fejlõdni is tudnak, azon felül élvezik a játékot. Jó látni, hogy végre jó kezekbe kerültek. Néhány hiba persze akad még, de az sem a játékban. Néhány fiatal még nem veszi elég komolyan a dolgot, inkább a hozzáállással vannak náluk problémák, nem a játéktudással. A másik hiba, hogy még a csapat morál, a csapatszellem nem alakult ki, de ez idõvel valószínûleg legalább is nagyon remélem , hogy javulni fog. Ezeknek a fiataloknak csak azt tudom javasolni, hogy csak akkor lehetnek igazán jó játékosok és csapatjátékosok, ha a foci minden egyes részét komolyan veszik, nem csak a meccseket, hanem az edzéseket is. Csak úgy lehet eredményt elérni, ha mindenki odateszi magát. Én mindenféleképpen látom bennük a jövõt, elérhetnek szép eredményeket, persze csak is akkor, ha képesek egymásért játszani. Hajrá fiúk! Hiszen a fiataloké a jövõ!!!
Réthy Róbert:
Én, mint ongai lakos nagy érdeklõdéssel várom mindig az itteni serdülõ csapat meccseit. Ha idõm van, ki szoktam menni a meccseikre, és megnézem mit is alkotnak a srácok. Fõként azért, mert ismerem az edzõt és a játékosokat is. Úgy látom nagyon nehéz dolga van Pisti barátomnak, mert kevés a gyerek, akivel foglalkozhatna. Körülbelül 20 srác van, akik közül választhat, hogy ki is játsszon, ki is kerüljön be a csapatba - megjegyzem nem a kezdõbe, hanem a keretbe. De amilyen kevesen vannak, olyan jók a srácok. Múltkor kilátogattam az Onga - Encs serdülõ mérkõzésre. Kérdezgettem embereket, mire tippelnek, mi lesz az eredmény. Mindenki azt mondta súlyos vereség. Utána néztem, hogy mit játszott a felnõtt és az ifi csapat azon a hétvégén Encs ellen, és hát szomorúan láttam, hogy nagyon kikapott mind a felnõtt, mind az ifi csapat. Na ezek után már nagyon vártam a serdülõ meccset, hogy õk mire lesznek képesek. Ránéztem az ellenfél játékosaira, kicsit nagyobb termetû gyerekek voltak az ongaiaknál. Elkezdõdött a meccs, már az elején kaptunk egy csúnya gólt. De aztán a srácok hittek magukban és meglepõ, de 5:2-re le tudták gyõzni az elsõ helyezetett. Nem azért nyertek, mert jobbak vagy képzettek, hanem fejben ott tudtak lenni. Az ellenfél pedig elbízta magát, így hát ki is kaptak. Nagyon tetszett a meccs. Varacskai Pisti rendesen összekovácsolta ezt a kis brigádot, akik szívvel-lélekkel mennek elõre. Kívánom neki és csapatának, hogy minél elõrébb végezzenek a tabellán.
Berta István:
Véleményem szerint a fegyelem terén komoly javulás történt, de bízom benne, hogy lesz ez még jobb is. A csapat szerintem eredményes. Nagyon jók a programok, összefogja a gyerekeket, kell ez nekik, mert sokkal nyíltabbak így. Azt is szeretném elmondani, hogy amióta itt vagyok, ez a serdülõ korosztály legjobban sikerült õszi szezonja, és lesz ez még jobb is. Amiben tudok, szívesen segítek a fiúknak, amennyire csak tõlem telik. Sokat lehet köszönni a Pistának, sokat foglalkozik velük, sok edzést tart. Észre lehet venni, hogy sok munka van az eredmények mögött.
Tóth Tivadarral, a csapat egyik támogatójával is a serdülõ focistáinkról beszélgettünk.
- Mi a véleménye a csapatról?
- A srácok fejlõdõ vonalon vannak, ez jól látszik. Nekem még az emlékeimben él az egy-két ciklussal ezelõtti idõszak, amikor csak vereséget könyvelhettünk el a szezonban. Az is elevenen él még bennem, amikor ez a csapat elérte elsõ gyõzelmét a szirmabesenyõi csapat ellen, ami egy hatalmas siker, nagy öröm volt. Ez az eredmény volt a fordulópont, innentõl úgy vélem, hogy felfelé tõr a csapat. Természetesen becsúsznak vereségek is, de már benne vannak a gyõzelmek is a mérkõzésekben. Ez nagyon pozitív.
- Milyennek tartja az edzéseket?
- Nagyon jónak látom az elvégzett munkát. Látom, hogy jól megtervezettek, felépítettek, tehát komolyabbak az edzések. Valamikor az volt a divat, hogy jó, focizzatok, és majd lesz valami. Ez köszönhetõ annak is, hogy megfelelõ végezettséggel bíró edzõ áll a csapat élén.
- A csapatprogramokról mi a véleménye?
- Ezek mind a gyerekek fentebb lépését szolgálják. Kicsit szorosabbra fonódnak a kapcsolatok egy-egy ilyen szalonnasütéssel, vagy egyéb összejövetelekkel. Az elmúlt idõben én úgy érzem, hogy a fiúkat is befolyásolta, és ezek a dolgok hatottak a meccsekre is. Ilyen eredmények, amiket most hozunk, régóta nem voltak. Ezzel a mostani csapattal fentebb lehet menni.
- Minek köszönhetjük a támogatásokat?
- Elõször is hozzá kell tennem, hogy az én fiam is a csapatban játszik. A másik, hogy látom a fiúkban az energiát. Ha érzik, hogy van egy kis hátszél, kapnak egy kis támogatást, akkor biztos, hogy az õ hozzáállásuk is javul. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha meccs közben a partvonal mellett meg tud inni egy kevés ásványvizet, már az is valami. Amiben tudok, lehetõségeimhez mérten szívesen segítek.
- Mit üzenne a gyerekeknek?
- Így tovább! Már látnak eredményeket, és ha ezek jönnek, akkor mindig fel vannak tüzelve. Itt volt most az Encs elleni siker. Egy olyan csapatot sikerült legyõzni, aki még nem veszített mérkõzést. Amikor ilyen eredményt érünk el, ez pozitívan hat a csapatra. Azt meg kell még tanulniuk, hogy ezeket a bíztató dolgokat hogyan vigyék át a következõ meccsekre is. Nem úgy kell kimenni a pályára, hogy biztosan kikapunk, hanem egészséges önbizalommal, hogy igen, mutassuk meg, mire vagyunk képesek. Végezetül pedig: Hajrá ONGA!!!
- Varacskai István -
