Iskolai élet a 20. században Ongán
A szeptember beköszöntével községünk iskolájában elérkezett az új tanév kezdete. A 2008-as év egyfajta jubileum is iskolánk életében, hiszen 1898. augusztus 16-án, tehát 110 éve született meg a vármegyei határozat arról, hogy Onga nagyközségben az addigi református kezelésben lévõ elemi iskola helyett állami fenntartású intézményt kívánnak létesíteni. A helyszíni tárgyalások 1898. október 29-én kezdõdtek. Ebbõl az apropóból, és községünk múltjának felidézése céljából, helyi lakosok visszaemlékezései alapján szeretnénk egy picit bemutatni, milyen is volt az ongai általános iskola diákjának lenni a 20. században. (Az évekkel ezelõtt összegyûjtött visszaemlékezések fellelhetõk a helyismereti dvd-romon.)
Majzik Lajosné visszaemlékezésébõl
1937 és 1944 között jártam iskolába. Csak a 7 osztályt jártam ki, mert mikor 8. osztályba jártam, akkor ért Ongára a front, és megszakadt a tanítás. Egyébként a 7. és a 8. osztály a háború megérkezése elõtt két évvel jött gyakorlatba. Amikor én jártam iskolába, hétfõtõl csütörtökig egész nap volt tanítás, ami azt jelentette, hogy reggel 8-ra elmentünk, délben hazamentünk ebédelni, de délután 1-re vissza kellett menni, és utána még 4-ig volt tanítás. Vasárnap nem kellett menni, de a hét többi napján, pénteken és szombaton 12-ig volt tanítás. A községben összesen három tanterem volt. Kettõ a régi eltérõ tantervûek épületében, a harmadik a József Attila utcában, a mai idõsek otthona helyén. Ezt nevezték kis iskolának. Ide az elsõ és a második osztály járt. A másik épületbe a 38. osztály. Egy teremben több osztály is tanult. A tanáraim voltak Párkányi Sarolta, Dáner Ferenc és Csiszár Jenõ, aki egyben az iskola igazgatója is volt. Egy teremben úgy tudott több osztály is együtt tanulni, hogy amíg az egyik osztálytól felkérdeztek valamit, a másik önálló feladatot kapott. Volt olyan, hogy kórusban tanultuk az udvaron a szorzótáblát, ami a füzetünk hátuljára volt leírva. Utána cseréltünk, bementünk, és a tanár felkérdezte. Ha valaki nem tudta, az rossz jegyet és körmöst is kapott. Elsõ és második osztályban palatáblára írtunk palavesszõvel. A tábla egyik oldala vonalas volt, a másik kockás. Ha végeztünk a feladattal, a tanárnõ ellenõrizte, utána letörölhettük. Késõbb már füzetbe írtunk, de olyan tollal, amit folyton a tintába kellett mártani, hogy írjon. Könyvekbõl történelemre, földrajzra és olvasókönyvre emlékszem. Rajzóránk csak a felsõbb osztályban volt. Már akkor is rajzlapra rajzoltunk, vagy festettünk.
Tantárgyaink voltak a fogalmazás, nyelvtan, számtan, történelem, földrajz, rajz, ének, torna és a gyakorlat. Tornaórán legtöbbször futottunk, vagy gimnasztikai bemelegítõ gyakorlatokat csináltunk. Tornaszereink és tornatermünk nem volt, ezért az órákat a szabad ég alatt tartottuk. Ezért télen leginkább hógolyóztunk vagy hóembert építettünk. A legjobb osztályzat akkor még az 1-es volt. Fordítva voltak a jegyek, mint ma. Kirándulni nem jártunk, csak a Patai rétre vagy a Kemely erdõbe. Az iskolával viszont minden reggel templomba mentünk, de csak a reformátusok, mert az igazgató egyben a református kántor is volt. A fegyelmi szabályok nem tértek el a mostaniaktól. Órán nem lehetett beszélgetni, és tisztelettudóan kellett viselkedni. Ha vége volt a tanításnak, sorba kellett állni és kórusban elköszönni. Egyenruhánk se volt, mindenki a saját ruhájában ment az iskolába, a könyveket vászonszatyorban vagy tarisznyában hordtuk. Iskolai keretek között ünnepeltük az anyák napját, és mûvelõdési estek is voltak, amin mi diákok is felléptünk. A háború alatt az iskola épületét az oroszok pékségnek használták. Ott sütötték a kenyeret.
Szalai Sándor visszaemlékezésébõl
Az iskolának amikor oda jártam volt egy tankertje. Ez szét volt osztva osztályokra. Ezen belül az osztályfõnök mindenkinek adott egy kis területet. Mindenkinek volt egy-két növénye, amirõl gondoskodnia kellett. Erre a tanulók jegyet is kaptak. Tavasztól õszig tartott a kertészkedés. Ezen kívül minden tanuló kapott egy kis dobozban egy kis selyemhernyót. Errõl is gondoskodni kellett. Eperfa levelével kellett etetni. A kifejlett hernyók begubózták magukat. Ezeket a gubókat aztán pénzért átvették tõlünk. A tankert a Kóczán-kastély felé volt.
Mészáros Sándorné visszaemlékezésébõl
A palatáblához volt kötve a palavesszõ, amivel írtunk. Mellette volt a szivacs is. Akik már papírra írtak, azoknak a padon lévõ lyukakba kellett tenni a tintatartó üveget, vagyis a kalamárist.
A tollszárat és a tollhüvelyt hívták együtt pennának. Az én idõmben a tantárgyak a következõk voltak: számtan, rajz, fogalmazás, természet ismeret, írás és történelem. Egy tanár elé két osztály járt.
Szõlõsi Jánosné visszaemlékezésébõl
Az én idõmben egy osztályban 3040 gyerek is volt. A hideg beálltával minden gyerek vitt magával az iskolába tûzifát, amit le kellett tenni az osztály kályhája elé. Az iskolai gondnok felelt a tûzért. Egy órán legalább kétszer jött be a terembe és rakott a tûzre.
Varga Margit visszaemlékezésébõl
A tanár egyszerre 6 osztályt tanított. Az én idõmben úgy hívták, hogy Géresy György. Öt osztálynak kiadott valami önálló munkát, és egy osztállyal foglalkozott. Tavasszal mikor már jó idõ volt, az iskolaudvaron folyt a tanítás. Minden vasárnap este a tanító mûvelõdési estet tartott az iskolában. Ezen mindenki részt vehetett, aki akart.
Majzik Istvánné visszaemlékezésébõl
Akkoriban mikor én iskolába jártam úgy volt, hogy a diákok vitték még a kisszéket is, amire óra alatt leültek. Palatáblára írtunk. Óra végén letöröltük az irományt, és jöhetett a következõ óra. Sokan csak az öt vagy a hat osztályt járták ki. A termek fûtetlenek voltak. Ha a diákok otthonról vittek gyújtóst és fát, akkor volt meleg. Külön fûtõ sem volt, a gyerekek feleltek a tûz megrakásáért. Az osztályunknak egy tanára volt, aki egyszerre több osztályt is tanított. Amíg az egyik osztály írt, a másik számolt, a harmadik olvasott, és így tovább. Felváltva jártunk délelõtt és délután az iskolába, mert nem volt elég tanterem.
Tóth Marianna nagyapjának visszaemlékezésébõl
1939-ben, amikor az elemi iskola elsõ osztályába beírattak, két iskolaépület volt. Ma is áll a József Attila utcában az az épület, ami akkor minden elsõ és második osztályos diák iskolája volt. A másik épület a ma csak régi vagy nagy iskolának nevezett épület volt. Ide jártak a gyerekek harmadiktól a hatodik osztályig. Minden tanteremben egy idõben két osztály tanult, egy tanító irányítása alatt. Csak délelõtt kellett iskolába menni, a délután szabad volt. Az iskolába járás akkoriban nem jelentette a maihoz hasonlítható terhek cipelését. Néhány füzet és egy-két könyv alkotta a felszerelést, amit általában egy vászonból varrt tarisznyában vittünk magunkkal. Az írószer a zsebünkben is elfért. Az elsõ években még a palatábla és a palavesszõ sem volt ismeretlen a számunkra.
- Hadházi Orsolya -
