Mások írták rólunk!
Új rovatot indítunk, melyben olyan nyomtatott vagy elektronikus sajtóból vett cikkekkel szeretnénk megismertetni a tisztelt olvasókat, amelyek Ongáról szólnak, vagy valamilyen módon kötõdnek nagyközségünkhöz. E havi számunkban a HVG a szerkesztõségük engedélyét megszerezve szennyvízperrel kapcsolatos, 2008. június 7-én megjelent cikkét tesszük közzé. Az ismertetett cikket se most, se a jövõben nem kívánjuk kommentálni, véleményezni, az nem tükrözi a szerkesztõség álláspontját.
Csõdvezeték
PERVESZTES CSATORNAÉPÍTÕ FALVAK
Csõdközeli helyzetbe került tíz borsodi település, miután a bíróság 800 millió forint megfizetésére kötelezte õket a tíz éve elkezdõdött csatornaberuházás kivitelezõjével szemben.
Duplán fizetik meg a folyékony hulladék kezelésének modern változatát a Hernád menti települések lakói, pedig látszólag ingyen - vagy legfeljebb néhány ezer forintért - csatornáztathatták lakásaikat a kilencvenes évek végén. Tízéves pereskedés után ugyanis a Legfelsõbb Bíróság május elején jogerõs ítéletben kötelezte Hernádnémeti, Berzék, Sajólád, Sajóhídvég, Köröm, Ónod, Hernádkak, Sajópetri, Onga és Gesztely önkormányzatát, hogy a kamatokkal együtt összesen mintegy 800 millió forintot utaljon át az 1997-ben elkezdõdött építkezés kivitelezõjének, az Olajterv Zrt.-nek.
A települések számlája így a kétszeresére nõtt, hiszen a nettó 2 milliárd forintos beruházásból eredetileg alig 400 millió forintot kellett volna saját erejükbõl elõteremteniük, a többit állami támogatásokból és pályázati pénzekbõl tervezték megszerezni. A települések azonban úgy fogtak bele a munkálatokba, hogy egyetlen fillérjük sem volt a csatornaépítésre, miközben még az ingatlantulajdonosok hozzájárulásáról is részben vagy teljesen lemondtak. Igaz, a tét 3500 lakás csatornázása volt egy olyan hátrányos helyzetû térségben, ahol ma is 12-15 százalékos munkanélküliséggel küszködnek. Így az Olajtervvel kötött szerzõdés kiszolgáltatottá tette az önkormányzatokat, amelyek az idõ múlásával egymással is összevesztek.
A falvak nem kerteltek: az Olajtervvel aláírt finanszírozási megállapodásban tényként közölték, hogy a források "együttesen sem lesznek mindenkor elegendõek ahhoz, hogy a vállalkozónak a vállalkozási szerzõdés szerint benyújtott részszámláját a megrendelõ az ott rögzített határidõre kifizesse", ezért az Olajterv vállalta, hogy az önkormányzatok hiányzó pénzét, valamint az általános forgalmi adó összegét megelõlegezi. A többször módosított, 1998 decemberében már 820 millió forintról szóló kölcsönszerzõdést 234 millió forintig kamatmentesen, az a fölötti részt a jegybanki kamat másfélszeresére, a késedelmi kamatot pedig az akkor szokásosnak tekinthetõ évi 41 százalékra kötötték meg. A folyamatos finanszírozás közös érdek volt, hiszen ha a saját erõ hiánya miatt meghiúsult volna a beruházás, az önkormányzatoknak még az állami támogatásokat is vissza kellett volna fizetniük.
A házibankár és a települések látszólag harmonikus kapcsolatának az vetett véget, hogy 1999 elején az önkormányzatokat képviselõ úgynevezett gesztortelepülés, Hernádnémeti két számlát nem fizetett ki, emiatt a kivitelezõ leállította az építkezést. Az önkormányzatok ekkor Hernádnémeti irányításával beperelték az Olajtervet, mondván, a kivitelezés csúszik, hiszen a szerzõdés szerint 1999. április 30-áig be kellene fejeznie a csatornaépítést, februárban viszont még csak 75 százalékon állt a teljesítés. Hernádnémeti április 18-án kiegyenlítette ugyan a számlákat, és az Olajterv két nap múlva folytatta az építkezést, de a jó viszony már helyreállíthatatlanul megromlott, ami a végsõ elszámolásnál a pereskedés folytatásába torkollott.
A beruházás az eredeti határidõnél bõ két évvel késõbb, 2001 júliusában fejezõdött be, ezért az önkormányzatok 318 millió forint kötbér megfizetését kérték, az Olajterv viszont 601 millió forintot követelt a településektõl. Bár a vállalkozó felajánlotta, peren kívüli egyezségben a kötbér mintegy egynegyedét kitevõ 85 millió forintot hajlandó elengedni a tartozásból, és idõközben az önkormányzatok is több mint 400 millió forintot törlesztettek, az Olajterv végül mégis ellenkeresetet indított, amelyben már pótmunkákat is felszámított. Az elsõfokú ítélet öt év múlva, 2006-ban született meg, amely elismerte ugyan a 318 millió forint kötbért, ám jogosnak ítélte az Olajterv 558 millió forintos követelését is, ráadásul a vállalkozó 41 százalékos késedelmikamat-követelésével szemben a kötbérre csak 12 százalékos kamatot állapított meg. Ezért az önkormányzatok fellebbeztek. A 2007-ben meghozott másodfokú és a 2008. május 5-én megszületett legfelsõbb bírósági ítélet azonban még azt is elvette, amit addig a magukénak hittek a települések.
A jogerõs verdikt nem tartotta megalapozottnak, hogy a beruházás elhúzódását számon lehet kérni az Olajterven, mondván, amikor 1999 tavaszán a kivitelezõ a nem fizetés miatt leállította, majd újrakezdte az építkezést, az önkormányzatok elmulasztották módosítani a kontraktust. Márpedig az eredeti vállalkozási szerzõdés kimondta, "amennyiben a munkák újraindítására az anyagi fedezet megteremtõdik, megrendelõ a munkák folytatására az Olajterv Rt.-vel megkötött szerzõdést az új helyzetet rögzítõ kondíciókkal aktualizálja". Így az 1999 tavaszán történt két hónapos kiesés legalizálta a kivitelezõ kétéves késését, és a magas kamatok, valamint a tíz éven át elhúzódó igazságszolgáltatás 800 millió forintra duzzasztotta a települések által fizetendõ summát.
A tartozás még a térség legnagyobb, 3500 fõt számláló településének, Hernádnémetinek a költségvetését is felborítja. Az évi 600 millió forintból gazdálkodó községnek 119 millió forintot kellene átutalnia az Olajterv számlájára, és bár a falunak eddig nem volt adóssága, ezt a pénzt csak hitelfelvéttel tudja elõteremteni. A települések mindenképpen rendezni akarják az adósságot, mert ha csõdöt jelentenek, elesnek az uniós pályázati lehetõségektõl. Az 1350 lelkes Körömnek - ahová a szennyvíztisztító épült - az idén eleve 23 millió forintos forráshiánya van, a rá jutó 40 millió forint kiegyenlítéséhez hosszú lejáratú kölcsönt kell felvennie. Az ottaniaknak azonban egyéb panaszuk is van: a faluban állandósult a bûz, amit a rendszert üzemeltetõ GW Borsodvíz Kft. fõmérnöke, Vouszka Zoltán is megerõsített. A problémát szerinte a "gigantikus méretû" szennyvízcsatorna okozza, a csaknem 20 kilométer hosszú gerincvezeték nem szokványos, a szennyvíz így sokáig marad a rendszerben, és már ott bomlásnak indul.
Onga polgármestere viszont egészen más megvilágításba helyezi az ügyet. Madzin Tibor azt mondja: lehet szidni a bíróságot, amiért a maratoni per idejére is kamatot számolt, de véleménye szerint a kialakult helyzetért a gesztor a felelõs. Az elsõfokú ítélet után Madzin egyezséget javasolt az Olajtervvel, amely erre hajlott is. Csakhogy Hernádnémetivel az élen hat község mégis másképp döntött, ami újabb több tízmilliós kiadással járt. Onga polgármestere tudni véli, hogy Hernádnémeti több alkalommal is egyéb célokra használta a számlájára érkezett állami pénzeket ahelyett, hogy átutalta volna az Olajtervnek. Ezért Onga, Gesztely, Sajópetri és Sajólád károkozás címén néhány napja büntetõfeljelentést tett a beruházás gesztora ellen. Ha Onga megnyeri a pert, visszakaphatja 141 millió forintját, Hernádnémeti viszont biztosan csõdöt jelenthet.
- KOVÁCS ISTVÁN -
Forrás: http://hvg.hu/hvgfriss/2008.23/200823_PERVESZTES_CSAToRNAEPITo_FALVAK_Csodvezetek.aspx ill. HVG 2008/23. szám 2008. június 7. 8889. o.
