Könyvajánló
A gyermeknek mese kell!
Visszavonhatatlanul itt a tél számtalan kellemetlenségével együtt. Persze a közmondás igazsága szerint minden rosszban van valami jó, ezért a fagyos évszak szépségeit se felejtsük el. Hiszen a legcsodásabb dolgok egyike a meleg szobában együtt lenni szeretteinkkel, és haszontalanságokkal eltölteni a hosszú, sötét délutánokat, estéket: elõvenni a régi (vagy új) játékokat, a társast, a kártyát, a fejtörõt, az ügyességit, vagy leülni egy jó kis mesekönyvvel. Nem árt, ha a fenti kellékek mellé gyerekek is akadnak A móka ugyanis akkor az igazi, ha gyerekek a társaink, akiket ezen haszontalan dolgok segítségével több dologra megtaníthatunk, rávezethetünk, mintha napokon keresztül prédikálnánk a helyes viselkedésrõl, a szabályok tiszteletérõl, a kitartásról, elõrelátásról, türelemrõl és egyebekrõl. Ezen felül szavak és anyagiak nélkül, de talán azoknál meggyõzõbben közvetíthetjük gyerekeinknek, hogy fontosak számunkra, hogy szeretjük õket, számíthatnak ránk. Persze csak akkor, ha mi magunk is tudunk még játszani és mesélni.
Nagyon fontos, hogy gyerekeink idõben megismerkedjenek a mesékkel, méghozzá a legõsibb, legegyszerûbb módon: szülõktõl, nagyszülõktõl, nagyobb testvértõl (dajkától) hallva a történeteket, mint évezredeken keresztül õseink. Szükséges a személyes kapcsolat, a visszajelzések, hiszen a mese segít feldolgozni félelmeinket, megfogalmazni vágyainkat, fejleszti a fantáziát. A mesék szórakoztatnak és nevelnek is egyben: az életrõl tanítanak, és érzelmi kapaszkodót nyújtanak, ugyanakkor segítik az énkép alakulását is. A bájos rajzfilmek egyike sem helyettesítheti a szövegszerû mesekönyvet, melynek segítségével fejlõdhet a nyelvi érzék, gyarapodhat a szókincs. A mesekönyveken nevelkedõ gyermek nem a rajzfilm hangjai, rajzai révén, hanem saját maga alakítja ki a puszta szavak által kiváltott belsõ képet, figurákat és jellemeket, vagyis megalapozza azt a bizonyos olvasási és szövegértési készséget, amelyrõl manapság annyit hallunk. Egy biztos: a mese gyermeknek és a szülõnek is egyaránt kellemes kikapcsolódást nyújthat, egy idõre feledteti a napi gondokat, és közelebb hozza a családtagokat. Bizony, mesét olvasni mindig jó!
Karácsony elõtt a könyvesboltokat járva sok kedves ismerõsömre, régen olvasott mesekönyvre felfigyeltem. A szebbnél szebb könyvek közül nehéz választani. Mivel az árak elég borsosak, csak olyan könyvet válasszunk, aminek sikerében biztosak vagyunk. (Ehhez nem csak a könyvet, hanem a leendõ olvasót is ismernünk kell.)
Az én egyik legkedvesebb mesém, amit 56 éves kortól minden gyereknek (és szüleiknek) ajánlok, Fodor Sándor fantáziájának szülötte. Az erdélyi író aki december 7-én ünnepelte 80. születésnapját , 1966 és 1996 között írta történeteit Csipikérõl, a kedves kis erdei törpérõl. (Csipike, a gonosz Törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog Óriás, Csipike és Tipetupa, Csipike és a gonosz Ostoba) Elõször a gyerekeimnek olvastam fel (többször is), s idõvel Csipike valóságos családtag lett. Ugyanis hiába él az Erdõ mélyén az Óriásnagy Bükkfa odvában, a kedves, jóságos, ám olykor zsémbes, fontoskodó, hirtelenharagú, meggondolatlan meselény, mélységesen emberi tulajdonságokkal bír, gyerek és felnõtt egyaránt magára ismerhet. Csipike azt gondolja, hogy tõle függ az erdõ sorsa, õ irányítja a környezetét, pedig az égvilágon semmi nem múlik rajta. Amikor ezt egy ellenszenves, rosszindulatú kecskebéka a szemébe mondja, akkor megváltozik az élete:
Csipike egész nap nem mozdult ki az odújából. Dühös volt. Haragudott Madárra, Nyúlra, Sünékre, a Vadméhekre, Vadmalacra, haragudott Gyöngyvirágra, amelyik nélküle is illatozni merészel. Haragudott az egész Erdõre.
- Így jár, aki jó és kedves. Megkaptam a magamét. No, de lesz ez másképpen is. Eddig és netovább!
Ez, hogy eddig és netovább, nagyon tetszett Csipikének. Csak azt nem tudta még, mi legyen a netovább után. Ült-ült és törte a fejét. Egyszer csak a homlokára ütött.
- Megvan! Netovább után gonosz leszek. Példátlanul gonosz. Valami rettentõen gonosz.
A gonosz Csipike lecseréli a kalapjára tûzött gyöngyvirágot egy csalánlevélre, és elindul bosszút állni a világon. Így kezdõdnek Csipike kalandjai, amelyekkel az író nem csak a gyerekeknek üzeni például: nem az a fontos, hogy te parancsolj mindenkinek, mert a gonosz törpe magányos; és legegyenesebb út az õszinteség; ha társakat szeretnél, akkor neked is alkalmazkodnod kell hozzájuk. Mindezt pedig a tanmesék direktsége nélkül, sok humorral, játékossággal, egyszerûen, ízes és élvezetes nyelven, teszi. A sorozat remek illusztrációit Rusz Lívia készítette.
(Aki a könyvhöz nem tud hozzájutni, az internetrõl is letöltheti a mesét a http://mek.oszk.hu/02500/02507/02507.htm címrõl)
- PUM -
