Adalékok Onga történetéhez

Alább Nyárádi Tibor újabb kutatási eredményeivel ismertetjük meg az olvasókat. A következõ adatok a nagyközség XX. századi történetéhez fontos adalékokkal szolgálnak.
Beazonosított hadifogolytáborok és különleges munkászászlóalj telepek Oroszország és Ukrajna területén (az egykori Szovjetunió területén).
Az 1207-es különleges munkászászlóalj, amelyben Kovalcsik Pál és felesége, Szarvas Erzsébet, valamint több ongai kényszermunkára hurcolt dolgozott, és ahol Kovalcsik Erzsébet született az egykori Vorosilovgrádban, a mai Luhanszkban a 2. „Delta” bányában volt. 87 civil van eltemetve itt, az ongaiak közül id. Poller Ferenc. A zászlóalj temetõje Bugajevka nevû helyen volt. Alcsevszktõl délre 3–4 km-re van egy Bugajevka nevû település. Az ukrán nagykövettõl kapott listán ilyen nevû temetõ nem szerepel. Nagyobb szomszédos helyen Perevalszkban van egy temetõ, ahol 261 magyar van eltemetve, lehet, hogy a bugajevkai ebbe olvadt bele. Alcsevszk Luhanszktól kb. 40–50 km-re nyugatra van. A pontos azonosítás talán csak helyszíni kutatással lehetséges.
Az 1208-as különleges munkászászlóalj /ORB/ Nikanor/Nikonor telephelye Vorosilovgrádban /ma Luhanszk/ volt; hogy pontosan hol, azt csak a helyszínen lehet meghatározni. Itt volt kényszermunkán ifj. Lekner István.
Az 1223-as különleges munkászászlóalj – ahol szintén sok ongai elhurcolt dolgozott – két telephelyen tevékenykedett. Az egyik Ionovka vagy inkább Ivanovka az Uszpenszki körzetben, Vorosilovgrád, ma Luhanszk megyében. A másik a Lutugino mellett található „Vorosilov bánya”. Bruncz Erzsébet és Tamás István temetési helyeként az orosz dokumentumokban Olhovka van feltüntetve, ez azonos szerintem a Lutugino környékén található Olhovka folyóval. Sikerült azonosítani az 1223-as hadifogoly-zászlóalj 1-es és 2-es számú temetõjét. Ezek a Luhanszki járásban, Lutugino várostól 6 km-re ÉNy-ra találhatóak. Az 1-es számú temetõben 50-en vannak eltemetve, a 2-es számúban 39-en. A két temetõ az egykori „Vorosilov bánya” ÉK-i oldalán, a polgári temetõ szomszédságában található, a bányától mintegy 500 méterre, a „Vorosilov bánya” nevû vasútvonaltól 100 méterre. Az ukrán hadisírgondozó szervezet szerint a temetõ gondozatlan, de még láthatóak a sírhantok. Úgy gondolom, hogy Bruncz Erzsébet és Tamás István az 1223-as zászlóalj 1-es számú temetõjében van eltemetve. Ebben a három zászlóaljban a már említetteken kívül még Farkas Lujza, Wingendorf Margit, id. Lekner István, Ríz Imréné, Poller Mária, ifj. Poller Ferenc, Lekner Erzsébet, Vencel Erzsébet, Bruncz Katalin, Ríz Imre, Wingendorf István és még mások „dolgoztak”.
A 148-as tábor központja, ahol Nagy Ferenc volt fogságban, Dél-Oroszországban az Azovi-tenger keleti partjától kb. 100 km-re keletre, Krasznodarban volt. A 9-es részleg, ahol Nagy Ferenc volt Kropotkinban, a hasonló nevû járás /körzet/ székhelyén mûködött. Kropotkin Krasznodartól kb. 135 km-re északkeletre található. Mi sem bizonyítja jobban ennek a hatalmas táborrendszernek a méreteit, mint hogy az adatbázis szerint 30 részleget tüntet fel, és ezek között 200–300 km távolság is volt.
A 126-os tábor – ahol Egész Bertalan elhunyt –, Dél-Ukrajnában található az egykori Nyikolajevben, mai nevén Mykolaiv/Mikolajiv. A Fekete-tenger északi partján, Odeszától északra.
A 245-ös számú tábor, ahol Nohaj Imre hunyt el, Oroszország Szverdlovszki /ma Jekatyerinburg/ területén Nyisznyij Tagil térségében volt az Urálban, Középsõ-Urál keleti része.
A 176-os tábor helyét, ahol Beszterczey Béla elhunyt, nem sikerült egyértelmûen megállapítani. Havasi János, a Háborús Keresõszolgálat vezetõje az alábbi tájékoztatást adta ez ügyben. A Moszkvában kiadott átfogó könyv nem is említi a 176-os tábort. A sorrendben a 171-es után rögtön a 177-es, a csisztyakovoi következik, ez pedig valóban a Donyec-medencében van, ma Thoreznek hívják. A 176-ost egy eredeti orosz nyelvû felsorolásban találta Havasi János, de a mûködés idejének jelölése nem a szokásos ¬* volt, hanem egy cirill d-betû, amit máig nem tudott megfejteni. Mindenesetre az van oda írva, hogy a 176-os a „nyezsinszkij”, vagyis a Nyezsinszk városában lévõ. Csakhogy ilyen település nincs. Van viszont egy bányatelep Thorez /korábban Csisztyakovo/ mellett, amit a korabeli források hol Sznyezsnyanszknak, hol Sznyezsnojénak írnak. A Thorez melletti Szneznojét az ukránok Sznizsnejenek írnak és mondanak. Én ezen a vidéken egy Sznizsne nevû települést találtam. De lehet, hogy Nyezsinszk a Luhanszktól északnyugatra, Sztahanovtól északra található Nyizsnvel azonos.
A táborok egykori helyének pontos azonosítását nagyon nehezíti a nevek elírása, a települések nevének többszöri megváltoztatása és az, hogy esetenként a különbözõ térképek más névvel jelölik a településeket. Az az igazság, hogy az egykori táborok, telepek helyének pontos meghatározása csak a helyszínen lehetséges, dokumentumok, térképek alapján nagyon nehéz, egyes esetekben talán teljesen lehetetlen.

- Nyárádi Tibor -