Az elmúlt hetekben…

Az elmúlt hetekben, hónapokban megszaporodtak az éjszakai betöréses rablások a településünkön. Sajnálatos módon néhány esetben bántalmazták is az idõseket a tettesek. Az elmúlt két hónap alatt – lapzártánkig – már tizenkét betöréses rablás (szinte minden héten egy) történt. A behatoló ismeretlenek kisebb-nagyobb értéktárgyat, készpénzt, bizonyos esetekben disznót, csirkét, na és persze színesfém anyagot tulajdonítottak el. Érthetõ tehát, hogy az itt élõ nyugdíjas lakosság retteg, fél. Sokuk pihenni sem tud nyugodtan. Félnek a támadástól, minden neszre felriadnak megromlott biztonságérzetük miatt. A polgárok számára azoknak a bûncselekményeknek van a legnagyobb jelentõsége, amelyek õket saját lakókörnyezetükben érintik. Nem kétséges, hogy a bûnözés tekintetében egyes társadalmi csoportok hátrányosabb, kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint mások. A nõk rettegése az utcai bûnözéstõl számottevõen erõsebb, mint a férfiaké. Egy másik számadat szerint a legszegényebb önkormányzati lakótelepeken élõ emberek négyszer gyakrabban válnak rablás áldozatává, mint azok, akik a gazdag kertvárosi körzetekben laknak. Fontos ezért, hogy a bûnmegelõzésre és a közbiztonság javítására irányuló politikai gyakorlat ismerje fel és kezelje ezeket a különbségeket annak érdekében, hogy mindenki azonos lehetõségeket kaphasson a megfelelõ életminõség eléréséhez.
Az önkormányzatok igen korlátozott felelõsséget éreznek a helyi biztonság megvalósításáért, és azt is a kerületi rendõrkapitányságoknak juttatott anyagi támogatással „tudják le” – annak ellenére, hogy a helyi bûnözési és társadalomstatisztikai adatok általában a devianciák és a szociális problémák szoros összekapcsolódását jelzik. Az önkormányzatok szerepvállalása a helyi közösség biztonságának erõsítésében javítja az emberek életminõségét: a bûnözés és a bûnözési félelem csökkenését. A bûnelkövetõvé és a sértetté válás szempontjából veszélyeztetett csoportoknak nyújtandó segítség, az áldozatokról történõ gondoskodás, a helyi lakosok életét teszi „élhetõbbé”.
A betöréses rablásokkal kapcsolatban kérdeztünk meg néhány ongai lakost, mit szól a történtekhez, hogyan érzi magát, milyen óvintézkedéseket tett otthonában.

Kozák Sándorné (51 éves):
- A történtek óta jobban vigyázunk, figyelünk egymásra. Zárunk ajtót, kaput. A hírek döbbenetesek, szomorúan hallom õket. Szerintem a közbiztonságnak fejlettebbnek kellene lennie, jobban vigyázhatnának ránk az erre illetékes emberek.

Frikkel Katalin (27 éves):
- Félni nem félek, csak az emberben mégis ott motoszkál a gondolat. Jobban zárunk mindent, és a szomszédokra is jobban odafigyelünk. Ha valami furcsát vagy szokatlant látunk, szólunk egymásnak. Az apósoméktól két héttel ezelõtt, fényes nappal vittek el az udvarukról vasdarabokat. Sajnálatos módon olyan embereket szúrnak ki, akik védtelenek, és nincs közvetlen szomszéduk. Menekülési útvonalnak a szántóföldet választják és a kertek végét. Amióta a betörések megtörténtek, azóta sem rendõröket, sem polgárõröket nem lehet látni járõrözni.

Vidékiné Ronyecz Edina (27 éves):
- Félni mi sem félünk, de jobban zárunk mindent. Az elõzõ hozzászólókhoz csatlakozom, a jobb és szervezettebb közbiztonság megszervezését kérem én is.

Gondos Andorné (41 éves):
- Megviseli az embert, mert a közvetlen környezetében törtétnek a problémák, és még csak segíteni sem tudunk az illetõkön. Ha valaki be akar törni, az úgy is bemegy bárhová, ha kiszemelte magának az áldozatát. Sajnos manapság az ember nem tudja mire ér haza, és mi leselkedik rá.

Melinda (32 éves):
- Az elkövetõnek vagy elkövetõknek nem számít kihez tör be, egy végtelen idõs nénihez vagy fiatal párokhoz. Ezért úgy gondolom, nem ongai lakosról lehet szó, hiszen akik ismerik egymást, vannak már olyan jó viszonyban, hogy inkább kölcsön kér, minthogy ellopja a másét. Manapság már olyan világban élünk, hogy ezek a történések szinte hétköznapi cselekedetté válnak. Szerintem minden emberben benne van a félelem. A közbiztonság nincs jól kialakítva, szerintem szigorítani kellene rajta és a törvényeken is.

Özv. Farkas Bertalanné (80 éves):
- Egyszerûen nem találok rá szavakat, meg vagyok döbbenve a történteken. Már 50-éve itt élek Ongán, de még ilyen nem fordult elõ. Félek nagyon, hiszen húsz éve egyedül élek. Amint sötétedik, csukok mindent, és még a redõnyöket is lehúzom.

Tompa Aladár (74 éves):
- Az ember szinte reszket minden percben, hogy õ mikor kerül sorra. Mindent zárunk, amit csak lehet. Nagyon jó lenne, ha kiderülne végre ki volt a tettes. Szerintem több járõrözésre lenne szükség, vagy olyan védõrendszert kellene kialakítani, amivel meg tudnánk elõzni az ilyen problémákat.

Évike néni (63 éves):
- Félelmetesek a történtek. Én már egyedül élek, és félve fekszem le minden este. A kutyámat is beengedem a lakásba, nehogy megmérgezzék. Mihelyt sötétedik, zárok mindent, és ki sem megyek a házból.

Irénke néni (52 éves):
Szerintem össze kellene fognia a falunak, hogy megelõzzük a bajt. Hiányolom a polgárõrök és rendõrök jelenlétét.

Zsófi néni (70 éves):
A szegény és az idõs embereket jobban kellene védeni. Már fényes nappal sem biztonságos a környék. Akinek nincs pénze drága riasztó berendezésekre, annak már nem jár semmi? Biztonságos élet sem?

- C. B. -