Riportsorozat az Ongára beköltözöttekkel

A cikksorozat következõ riportalanyául egy olyan embert választottunk, aki szintén Szatmárnémetibõl, Erdélybõl települt községünkbe, de fiatalként egészen más megvilágításból mondja el, hogyan is érzi magát községünkben, és mennyiben tér el az itteni élet régi otthonától. Beszélgetõtársam a 24 éves Varga Tibor, aki élt már Ongán is, de jelen pillanatban Ongaújfaluban lakik.

- Az elsõ kérdésem adott. Miért éppen Ongára esett a választás az áttelepülésnél?
- Laktak már itt rokonok és ismerõsök, ismertük a falut, és tetszett is. Már akkor is rendezett és szép volt. A másik dolog, ami miatt ide kerültünk, hogy édesanyám Miskolcon magasabb szintû orvosi kezelést kaphatott.

- Minden elõzetes információd pozitív volt Ongával kapcsolatban?
- Azt mondhatom, hogy igen. Bár beköltözésünk elõtt én nem sokszor jártam itt. Azt tartom az egyik legnagyobb elõnyének, hogy nagyon közel van Miskolchoz.

- Kezdetektõl fogva ismerjük egymást, amióta csak beköltöztetek. Ha jól számolom, ennek már közel öt éve. Hogyan látod, miben változott azóta községünk?
- A legnagyobb változás mindenképpen a fõtérnek és környékének a rendezése. Ez jó ötlet volt. Szerintem jó, ha egy településnek van egy centruma, ahol nagyjából minden megtalálható, és ez itt megvalósult. Viszont szeretném megemlíteni azt is, hogy sok ongaihoz hasonlóan azt tapasztalom, hogy sokan sajnos nem a rendeltetésének megfelelõen, és egyáltalán nem kultúráltan használják a tér berendezéseit. Sok pad meg van már megrongálva, és a szemetelés is elég gyakori.

- Van- e még valami szerinted, amin azért lehetne változtatni?
- Én is csak ismételni tudom az elõzõ riportjaidban olvasottakat. A tavon való fürdõzés tiltása – bányatavak lévén – egy szempontból érthetõ. Viszont sok helybeli fiatal szeretett és mind a mai napig szeret kijárni a tavakra. Legyen szó akár csak egy sétáról, motorozásról, bográcsozásról, horgászatról és elkerülhetetlenül a fürdõzésrõl. Szerintem az lenne a legjobb, ha egy tavon biztosítani lehetne a fürdõzés feltételeit. Biztosan lenne rá igény, még akkor is, ha fizetõs lenne a dolog. Szép elképzelés egy ilyen „strand” néhány kiszolgáló egységgel, ahol a fürdõzõk esetleg fogyaszthatnak is valamit.
A másik dolog, amit itt említenék, az utak állapota. Az elterelést nem csak Onga úgynevezett fõutcája, hanem a mellékutak is megsínylették. Sõt ongaújfalusi révén azt kell mondjam, hogy az Ongáról Szikszó felé vivõ út állapota katasztrofális. Az arra kerülõ kamionok teljesen tönkretették. Személyautóval nagyon rossz közlekedni rajta. Szerintem a lehetõségekhez képest azt is mihamarabb rendbe kellene hozni.

- Hogyan látod a község infrastrukturális ellátottságát?
- Ezen a téren szerintem, nem lehet okunk panaszra. Tetszik, hogy van egy-két üzlet, ami a szokásosnál tovább nyitva tart. Szinte minden megtalálható már itt is, akár csak a városban. Igaz, a nagyobb bevásárlásokat mi is ott intézzük. A közlekedést is jónak mondanám. A vonat és a busz is elég sûrûn jár, bár szerintem Ócsanálos és Ongaújfalu felé azért közlekedhetne kicsivel több buszjárat.

- Mi a véleményed a korosztályunk ongai szórakozási lehetõségeivel kapcsolatban?
- Ez fõképp ízlés dolga, de szerintem nincs sok lehetõségünk a szórakozásra. De ismétlem, ez attól függ, hogy kinek mi jelenti a szórakozást, milyen az ízlése.

- Hogyan látod a kulturális és közösségi eseményeket Ongán?
- Régebben fõleg a „falunapra”, most már a kulturális napokra látogattam ki, akkor is fõleg a tûzijátékra. Mostanában már egy-két kifejezett kulturális jellegû eseményre is elmegyek. Szerintem jó dolog, hogy ilyen programok is vannak.

- Végezetül mondanál pár szót arról, hogy miben látod az eltéréseket Szatmárnémeti és Onga között?
- Ez nehéz kérdés, mert minden helyrõl lehet jókat, és kevésbé jókat is mondani. Nekem sokáig volt honvágyam, de úgy érzem sikerült beilleszkednem ide is. Mindenhol találkoztam segítõkész emberekkel, és sajnos az ellenkezõ példával is. Talán az a legnagyobb különbség, hogy falun jobban szeretnek egymás olyan dolgaiba avatkozni az emberek, amelyek a városban egyáltalán nem érdeklik a másikat. Ezt nehéz volt megszoknom. Az is feltûnt nekem, hogy Erdélyben sokkal toleránsabbak és udvariasabbak az emberek. A fiatalok is tudnak hangosan köszönni az idõsebbeknek, és elsõ találkozáskor illedelmesen bemutatkozni. Erre kellene szerintem jobban odafigyelni itt is, fõleg ennek a korosztálynak.

- Köszönöm szépen a beszélgetést. További minden jót és sok sikert kívánok neked a terveid megvalósításához!

- Hadházi Orsolya -