Tudja mit? Baumit tábort!
Ha nyár, akkor tábor! Ez az ekvivalens összefüggés fõként az én gyerekkoromban volt egyértelmû gondolat a gyerekek fejében, elsõsorban annak köszönhetõen, hogy annak idején jóval könnyedebben ki tudta gazdálkodni akár egy-két gyermekes család is (mint például a miénk) még egy 1014 napos táborozás költségeit is, természetesen mindkét gyermeke számára. Aztán változtak az idõk, drágult minden, így a táborozások költsége is, és gyakorlatilag ma már valamiféle támogatás nélkül elképzelhetetlen a legtöbb család számára, hogy nyáron táborban tudhassa egy vagy több gyermekét. Sõt, sajnos vannak családok, akiknek még így is elképzelhetetlen!
Azonban léteznek ritka kivételek, jótevõ angyalok, vagy inkább hívjuk õket modern kifejezéssel szponzornak, akik akár egy teljes táborozás költségét is át tudják vállalni. Idén nyáron községünk felett a Baumit Kft. nevû jó tündér szálldogált, és ajándékozta meg az ún.
Baumit Junior Soccer elnevezésû focibajnokságban résztvevõ 1997, illetve 1998-ban született tanulóinkat egy nyári edzõtáborral, vállalva annak teljes költségét. A bajnokság az osztrák építõipati cég, illetve annak magyarországi leányvállalata által támogatott, két éve indult és félévente egy-egy tornát jelentõ sorozata, amelyben az Ongai Községi Sport Egyesület tavaly óta vesz részt. (Kezdettõl fogva ott lehettünk volna, ha bizonyos információk idõben eljutnak oda, ahova szánták õket, illetve jobban is szerepelhetnénk, ha azok végeznék az ezzel kapcsolatos munkát, akiknek ez a szakterülete, ezáltal a dolga is lenne egyben, de ez utóbbiról majd késõbb.) A bajnokság egyébként nemzetközi, több európai országban folyik, és a végcél, hogy a 2008-as ausztriai UEFA labdarúgó Európa Bajnoksággal egyidõben megrendezésre kerülõ Baumit EB-n képviselhessék országukat a gyerekek ebben a korosztályban. Magyarországról két csapat is kijuthat: egy keletrõl, egy nyugatról. Nekünk már azáltal, hogy késõbb kapcsolódtunk be, és így nem szerepeltünk az elsõ fordulóban, nincs esélyünk kijutni Ausztriába. És hát tudásban sem vesszük fel sok csapattal a versenyt. (Lásd a fenti zárójeles okokat!) A gyerekekkel egyébként Molitorisz Zoltán, földrajz-biológia szakos és rendszeres Diósgyõr meccsekre járó pedagógus, illetve jómagam foglalkoztunk, foglalkozunk.
Hagy tegyem hozzá, a szervezõk részérõl sem volt minden tiszta. Eredetileg 1997-ben és azután született gyerekeknek írták ki a bajnokságot, majd idõközben kiderült a sógoroknál, hogy 2008-ra, az EB idejére ezek a gyerekek már túl idõsek lesznek, így megváltoztatták a születési korhatárt 1998-ra. De a nyári táborban természetesen mindkét korosztályból ott lehettek a gyerekek.
Június 1823-ig tölthettünk el egy hetet (Buzás Zoltánné tanítónõ és jómagam kísértük a gyerekeket) Tiszavasváriban, a Mákvirág Centrumban az ország többi 
csapatával együtt. Érkeztek gyerekek Gyõrbõl, Pásztóról, Dorogról, Salgótarjánból, Lábatlanból és még számos helyrõl. Összesen kb. 140 gyerek rúgta a bõrt, és élvezte a nyarat egy héten át. A tábor szervezésében és a centrum adottságaiban tökéletes feltételei voltak egy remek és emlékezetes hétnek. A Baumit által beígért programok mindegyike remek volt és meg is valósult. A kézmûves foglakozáson tanultak még napokkal késõbb is láttatták nyomaikat, a fiúk folyamatosan szõttek-fontak ráérõsebb óráikban. Erdei ismereteiket is bõvíthették egy vetélkedõ keretében. Megtanulhattak alapszinten lovagolni, aki bátor volt és ügyes, akár 3-szor is ismételhetett. Az íjászkodás is nagy népszerûségnek örvendett. A szomszédban ott volt a strand, ahol nem tudtunk elégszer és eleget lubickolni. (Két alkalmat a szervezõk álltak!) Találkozhattak a sportág élvonalában játszókkal is. Az Újpest három játékosát, Kovács Zoltánt, Tisza Tibort és Vaskó Tamást rajonghatták körül, és kérhettek tõlük autogramot. És persze minden délelõtt foci Tiszavasvári pályáján, ahová külön busz vitte a gyerekeket naponta, és ahol a többi csapattal játszhattak kifulladásig. Mindeközben bõséges étkezés naponta háromszor.
Hú, és majdnem kifelejtettem a saját szervezésû programunkat, az utolsó éjszaka bátorság próbáját, amely során Buzásné tanító néni eltûnt, kisebbik lányát kellet megkeresniük a fiúknak a közeli tó partját körbe sétálva éjszaka, és ahol lélekben kicsit közelebb kerültek a srácok a felnõtt férfivé válás kapujához.
Úgy gondolom, és õszintén mondhatom, a legkényesebb igényeket is kielégítette az ott töltött 6 nap. A gyerekek arcáról legalábbis minden kétséget kizárólag ez volt leolvasható. Köszönet illeti még helyi újságunk hasábjain is a Baumit Kft-t a kiváló szervezésért, a Mákvirág Centrumot a hely biztosításáért és Önkormányzatunkat, amely a gyerekek szállításához a buszt biztosította.
- Bûdi László -
