HELLÓMIVAN!?
AVAGY „ZENEHALLGATÁS KULTÚRAILAG”

A jórészt ongai gyökerekkel rendelkezõ fiatalokból álló zenekar megalakulása 2004 nyarára tehetõ. Három éve már tehát, hogy közöttünk alkotnak és zenélnek. Riportunk mégis bemutató jelleggel készül. Elsõsorban azért, hogy szélesebb körben is ismertté tegyük ezt a lelkes együttest. A tagok közül Jónyer Andrással „Gusztival” és Tóth Zoltánnal, alias „Totyával” beszélgettem, az „Édes otthonnak” nevezett Péli kocsmában.

- Elõször is bemutatnátok az együttes tagjait?
- Debreceni Márton az énekesünk, Szabó Norbert a dobosunk, Totya játszik a basszusgitáron, jómagam pedig a szólógitáron játszom. Norbi miskolci illetõségû, Márton jelenleg Tiszaújvárosban lakik, de sokáig Ongán élt. Totyával törzsgyökeres ongaiak vagyunk.

- Valószínûleg sokan olvassák majd a cikket, akik nem ismerik a stílusotokat. Röviden ezt is bemutatnátok?
- A zenekar stílusához leginkább a blues és a blues-rock mûfaj áll legközelebb. Mivel túl fiatalnak érezzük magunkat ahhoz, hogy hitelesen blues zenekarnak nevezzük magunkat, ezért inkább azt mondjuk, fiatalok vagyunk, akik ismerkednek a mûfaj rejtelmeivel. Repertoárunkban többek között szerepelnek a mûfaj nagy öregjeinek, példaképeinknek a dalai is. Például Jimi Hendrix vagy a Hobo Blues Band.

- Elég nehéz volt ennek a riportnak az idõpontját összeegyeztetni. Mi mindennel foglalkoztok a zenélésen kívül?
- Norbi az egyetemen tanársegéd, Márton Tiszaújvárosban dolgozik. Totya a Miskolci Egyetem padjait koptatja, én a nyíregyházi fõiskolára járok rajz tagozatra.

- Igazán sokoldalúak vagytok. Ez ritka dolog manapság. Hogyan bírjátok mindezt a zenéléssel összeegyeztetni?
- Mindenkinek van egy hobbija (a zene nekünk mindenképpen komolyabb szinten az), aminek igenis tudnia kell idõt szentelni. Általában hétvégeken próbálunk, igaz a próbák idõpontját nem mindig sikerül összeegyeztetni, de a koncertek elõtt mindenképpen összejövünk, és a bulik idõpontjára mindenki szabaddá teszi magát.

- Következõ kérdésem ebbõl adódik. A zene hivatás vagy „hobbi”?
- Ha a körülmények és a lehetõségek adottak lennének rá mindenképpen hivatás lenne. Azt hiszem, ezt mindnyájunk nevében mondhatjuk. Szeretnénk ebbõl élni, de reálisan sajnos erre nincs lehetõség. A mi mûfajunk inkább rétegzene, nem igazán népszerû napjainkban, a közönség nem túl nagy számú.

- Említettétek a közönséget. Mesélnétek kicsit errõl is. Milyen érzés itthon, Ongán hazai közönségnek játszani, és miben más egy fesztivál koncert?
- Elõször is itt Ongán legtöbbször a Péli kocsmában lépünk fel, és ezért a lehetõségért ez úton is szeretnék köszönetünket kifejezni. Ezek a bulik általában nagyon jó hangulatúak. A közönség pozitív. Azt sem mondhatjuk, hogy mindig ugyanazokat az arcokat látjuk, hiszen folyamatosan bõvül a hallgatóság köre. Mindig vannak új arcok, akik régiekkel jönnek. Úgy vesszük észre, hogy leginkább a 30 év körüli korosztály képviselteti magát. A fesztiválokon olyan közönség elõtt lépünk fel, akik szintén nyitottak erre az irányzatra, és értékelik a felkészülésünkbe fektetett munkát. Itt sem igazán kellett még csalódnunk a közönség hozzáállásában, ami egyébként meghatározó a koncertek hangulatát tekintve. Vannak viszont kevésbé jó élményeink is. Legutóbb sajnos a falunapon tapasztaltuk ezt. Ha valaki nem nyitott az ilyen zenére, azt néha nem a legmegfelelõbb módon tudja kifejezésre juttatni. Ez pedig senkinek sem jó érzés.

- Hogyan találnak meg titeket, ha fellépésrõl van szó? A koncertszervezõk keresnek meg, vagy ti keresitek a lehetõséget?
- Is-is. Sokat számít, hogy az internetes honlapunk segítségével könnyen megtalálhatók vagyunk. (www.hellomivan.hu) Itt említeném meg, hogy mindez Totya munkáját dicséri. Sok felkérést kapunk ezen az úton. Jó hogy van lehetõség elérni minket az interneten is. A statisztikák szerint a bulikon készült fotókat nézegetik a legtöbben, de büszkék vagyunk arra is, hogy a fórumként mûködõ vendégkönyvünk is aktívan mûködik. A másik lehetõség, hogy régi ismerõs zenekarok, például a szintén ongai gyökerekkel rendelkezõ Happy Blues Day ajánlásai alapján találnak meg minket.

- Valóban ritka, hogy valaki olyan színvonalas honlapot mondhat magáénak mint a tiétek, és abban is szerencsésnek mondhatjátok magatokat, hogy ilyen segítõkész „mentorokra” találtatok. Mesélnétek egy pár szót a Happy Blues Day-jel való kapcsolatról, munkáról?
- Itt a Péli kocsmában találkoztunk velük elõször. Mondhatjuk, hogy az õ zenéjük ismertette és szerettette meg velünk ezt a stílust. Õk indítottak arra, hogy komolyabban kezdjünk foglalkozni a zenéléssel. Mindenben szívesen segítettek, és segítenek mind a mai napig nekünk. Például a HBD gitárosa, Petendi Tamás volt az, aki gitározni tanította Gusztit. Sok koncerten vettünk részt az õ ajánlásuk segítségével.

- Végezetül mit üzennétek az ongaiaknak – tartozzanak bármely korosztályhoz –, így a lap hasábjain keresztül?
- Elõször is azt, hogy jöjjenek el minél többen a bulikra és ismerjenek meg minket. Legyenek nyitottak az újra, mert ahogyan mi megszerettük ezt a mûfajt a Happy Blues Day által, úgy reméljük, hogy sokan megszeretik általunk is. Törekedjenek az igényes zene hallgatására, mert nincs jobb egy baráti, jó hangulatú bulinál.

- Köszönöm szépen a beszélgetést, és a továbbiakra sok sikert kívánok nektek!
- Mi köszönjük a lehetõséget.

- Hadházi Orsolya -