Riportsorozat az Ongára beköltözöttekkel

Az Ongára beköltözöttekkel készülõ riportsorozat következõ darabja a Szegenyák családdal készült. Magdi és István eddig is rendszeresen figyelték a lapban megjelenõ riportsorozatot, és találgatták, vajon ki lesz a következõ riportalanyom. Örömmel tettek eleget a beszélgetésre való felkérésünknek, hozzáfûzve, nem is sejtették, hogy esetleg õk lesznek a következõk a rovatban. Az eddig megkérdezettek közül õk kerültek a legkésõbb Ongára. 2004-ben választották új lakhelyükül településünket. István a pénzügyõrségnél dolgozik, míg Magdi az ÉMÁSZ alkalmazottja. Két fiuk, Péter és Balázs a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium tanulói, és mindketten versenyszerûen sportolnak. Mindnyájuk személyében kedves, közvetlen embereket ismertem meg. A következõkbõl megtudhatjuk, hogyan vélekednek õk Ongáról.
- Honnan költöztetek Ongára, és miért éppen erre a településre esett a választásotok?
- Miskolcról, az Avas III. ütemébõl kerültünk ide az új otthonunkba, mert elsõ perctõl kezdve így éreztünk Onga iránt. Elõzetes információnk a településrõl nem volt, bár mindkettõnknek voltak már akkor is olyan kollégái, akik szintén itt laktak.
Szabadulni szerettünk volna a miskolci panelrengetegbõl, a betondzsungelbõl, ezért költöztünk ki a városból. Úgy éreztük, hogy lépnünk kell, és erre meg is volt a lehetõségünk. Mindenképpen a városhoz közeli települések valamelyikén szerettünk volna letelepedni. Annak idején végig is jártuk mindegyiket új otthont keresve. Ongán találtuk meg az ideális környezetet, telket és rendezett települési viszonyokat ahhoz, hogy új otthonunkat kialakítsuk. Persze nem volt elhanyagolható szempont az sem a bejárás miatt, hogy a buszközlekedés is megfelelõ legyen.
- Hogyan látjátok, amióta itt laktok miben és menyiben fejlõdött községünk?
- Egyértelmûen azt mondhatjuk, hogy sokat fejlõdött a falu. Itt elsõsorban az új fõtér átadására gondolunk. A faluközpont ilyen kialakítása nagyon jó lépés volt. Mostanában pedig annak örülünk, hogy befejezõdött a fõutca újra aszfaltozása. Ez már igazán idõszerû volt. A várossá válás törekvését pedig igazán dicséretesnek tartjuk. Összességében szép és rendezett a falu amióta csak itt lakunk. Ezért éreztük úgy elsõ perctõl fogva, hogy ide haza jövünk.
- Mégis megkérdezném, láttok-e még hiányosságokat? Van-e valami, amiben még fejlõdhetne a település?
- Ilyen dolgok mindig akadnak, és a legtöbbjük megoldása komoly összegekbe kerül, ezt mi is tudjuk, de mégis úgy érezzük, hogy ráférne a felújítás a falu több mellékutcájára is. Ezeknek az állapota sokat romlott amióta itt élünk. Elsõsorban a nehéz teherautók miatt. Van, ahol kész krátereket kell kerülgetni. Esõs idõben a buszhoz menet a figyelmetlen autósok nem egyszer csapják fel az embert az úthibák miatt. Sok helyen a járdákat sem ártana már rendbe tenni. Közmunkával kellene ezt a problémát orvosolni! Megoldást jelentene még, ha önkormányzati támogatást lehetne igénybe venni arra, hogy mindenki kijavíthassa, rendbe tehesse a háza elõtti szakaszt.
Igazán örülünk a szelektív hulladékgyûjtés beindításának is, de szomorúan látjuk, hogy nem sokan élnek a lehetõsséggel. Sajnos elég kevés zsákot látunk kirakva az adott napokon. E lehetõség igénybe vételére folyamatosan ösztönözni kellene az embereket, hiszen a környezetünk, azaz a természet ennyit igazán megérdemel.
A tavak idegenforgalmi célú hasznosítását is hiányoljuk. Szerintünk is hasznos lenne, ha ebbõl a sok tóból legalább egyet fürdõzésre alkalmassá lehetne tenni, akár még fizetõs strand keretén belül is, persze kulturált környezetben. Biztosan sokan vennék igénybe, hiszen Miskolcon már nem igazán maradt könnyen elérhetõ fürdõ, ami pedig mûködik, az szinte megfizethetetlen.
- Mi a véleményetek a közösségi programokról, a kulturális és szórakoztató eseményekrõl?
- A Kékdaru nekünk ebbõl a szempontból kapcsolódási pontot jelent. Kezdettõl fogva megvesszük a lapot, mert ebbõl mindenrõl értesülhetünk, ami a községben történik. Legyen az közéleti, kulturális vagy szórakoztató esemény. Minden programról idõben és pontosan értesülünk. Amin eddig sikerült részt vennünk, az mind színvonalas volt. Egy apró észrevételünk lenne ezzel kapcsolatban is. Vannak olyan programok, amire lehet, hogy többen látogatnának ki, ha nem délután ötkor, hanem kicsit késõbb kezdõdnének. Akik ugyanis a városba járnak dolgozni, és négykor végeznek, nem érnek haza ezekre a rendezvényekre.
- Hogyan látjátok a község infrastrukturális ellátottságát?
- A közlekedés tekintetében vonattal nem igazán járunk, így arról nem tudok véleményt mondani. Mivel a gyerekek iskolába, és mi dolgozni is busszal járunk, e téren vannak tapasztalataink. Nem mondhatjuk, hogy nincs elég járat, de talán még ennél több is kellene, mert reggel a csúcsidõszakban minden busz tömve van emberekkel. Elképzelhetõ, hogy az autó helyett még többen választanák a tömegközlekedést, ha lenne több járat. Lehet, hogy errõl egy közvélemény kutatást is érdemes lenne tartani, mert ilyen véleményeket többször is lehet hallani a megállóban. Onga egyébként jól megközelíthetõ, a város közelsége egyértelmûen pozitív, hiszen a munkalehetõségek többsége is ott van. A faluban egyébként minden beszerezhetõ, igaz a nagyobb bevásárlásokat még mindig a városban végezzük.
Itt említeném még meg, hogy bár a gyerekek nem ide járnak az iskolába, de ahogy e lapból értesülünk a különbözõ iskolafejlesztésekrõl – fõleg az informatika terén – ezeket a törekvéseket is nagyon fontosnak tartjuk. Az is dicséretes, hogy az itteni gyerekek mennyi tanulmányi és sportversenyen vesznek részt eredményesen. Ez is egy pozitív képet ad a településrõl.
- Mi a véleményetek a szórakozási lehetõségekrõl?
- A fiatalabbaknak egyértelmûen több lehetõsége van itt Ongán a „szórakozásra”. Nekünk is hiányzik egy hely, ahová a 30–40-es korosztály beülhetne, esetleg a megfelelõ stílusú zenére táncolhatna, de ilyen nemhogy itt Ongán, de még Miskolcon sincs. Ha tehetjük, ezért a munkahelyeink által szervezett bálokat látogatjuk. Bár hallottuk, hogy itt Ongán is vannak különbözõ ilyen típusú rendezvények, de ilyenre még nem jutottunk el.
- Beszélgetésünk alatt sokszor került szóba, hogy szerettek sportolni és a fiaitok is. Erre milyen lehetõségeket láttok itt Ongán?
- Leginkább biciklizni szoktunk és focizni. A biciklizést néha megnehezíti a kerékpárutak hiánya, vagy az utak állapota. A fiaink Miskolcon sportolnak. Péter, a nagyobbik versenyszerûen vízilabdázik, Balázs pedig úszik.
- Végezetül hozzá tudtok-e még valamit fûzni a képhez, ami él bennetek a községünkrõl?
- Csak ismételni tudjuk magunkat. A városi léthez képest sokkal nyugodtabb itt. Az emberek többsége közvetlenebben, ha mondhatjuk így nem olyan egoisták. Itt ismeretlenül is köszönnek egymásnak az emberek, kedvesebbek és segítõkészebbek. A panellakás után itt az ember könnyebben talál magának programot munka után. Igaz ez lehet további munka (pl.: fûnyírás), de kellemes idõtöltés lehet egy bográcsozással egybe kötve a kertben. Úgy érezzük sikerült beilleszkednünk, és valóban otthonunknak tartjuk ezt a települést.
- Nem maradt más hátra, minthogy nektek is megköszönjem ezt a tartalmas beszélgetést. A továbbiakra pedig, sok sikert és minden jót kívánjak családotokna, itt Ongán.