Az óvodából jelentjük

Április: „Szent György hava”
„Január elõl jár, a nyomában február,
március szántó-vetõ, április nevettetõ…”

Április 1. „Bolondnap”
Áprilisról nem véletlenül mondják, hogy huncut, nevettetõ hónap. Egyrészt – egy újabb idõkben elterjedt szokásról – az elsejei beugratásokról, tréfák napjáról beszélhetünk. Nagyon jól szórakozunk az óvodástársak átverésén az „április bolondja, május szamara” rigmust kiabálva, fõleg, ha jól sült el a tréfánk.
Másrészt az április tartogat számunkra hideget és meleget, jó és rossz idõt, napsütést és esõt egyaránt. Mindenki ismeri azt a szólásmondásunkat, hogy „Szeszélyes, mint az áprilisi idõjárás” vagy a kevésbé ismert „Ha húsvétkor esõ száll, pünkösdig az meg nem áll.”

Április 2–10. Húsvét hete
A húsvét a második nagy ünnepünk a karácsony mellett, és az idén április büszkélkedhetett vele.
A kereszténység legnagyobb ünnepével Krisztus feltámadását, a megújuló természetet, a tavaszt ünnepeljük. Az újjáéledõ természet, az élet újjászületése, a termékenység jelképe a tojás. A húsvét legfõbb jelképe a húsvéti ételek és ajándékok között is kiemelkedõ helyet foglal el. Akár otthon készülünk a húsvétra, akár az óvodában, azt örömmel, jókedvvel tegyük.
A gyerekek kicsi világát ugyanúgy rendbe tettük, mint otthon a házak tájékát: takarítással, babaruhák áttisztításával, babák fürdetésével. A húsvétvasárnapot megelõzõ héten csoportszobáinkat hangulatossá tettük a vázákban illatosan pompázó tavaszi virágcsokrokkal és hímes tojásokkal teli kosarakkal. Amíg a lányok a hímes tojásokat festették, díszítették, addig a fiúk locsolóversekkel készültek fel a húsvéthétfõi locsolkodásra. A közös készülõdés egy örömet adó, élményekkel teli játék volt gyermek és felnõtt számára egyaránt. A húsvétot követõ elsõ óvodai napon aztán a fiúk – ki-ki a saját kölnijével a kezében – minden csoportbeli kislányt megöntöttek. A lányok pedig az általuk készített díszes tojásokkal, csokitojásokkal jutalmazták õket.

Amíg mi ezekkel az apró gesztusokkal próbáljuk megakadályozni, hogy az eltûnt idõk szokásai a feledés homályába merüljenek, addig szomorúan tapasztaljuk, hogy egyre több család neveli ki gyermekébõl a húsvéti hagyományokat. Emberek milliói menekülnek el az ünnepek, szokások elõl húsvét elsõ és második napján. Küzdenünk kell azért, hogy a nagy ünnepeink ne veszítsék el jelentõségüket, azt az értéket képviseljék, mint annak idején. Sajnos rossz irányba haladunk… Önkényesen átértékeltük õket, pedig erre nem vagyunk hivatottak. Minden embernek fel kell ismernie, hogy a népszokások megõrzése büszkeség és nem szégyen egy nemzet számára. Hiszen azt bizonyítja, hogy nem élünk gyökértelenül a nagyvilágban. A valahová tartozás egy olyan erõs kapocs, amelynek révén megtaláljuk helyünket még a folyton változó körülmények között is.

Április 19. Bemutatkozik az óvoda
Az idei bemutatkozás sem zajlott másként, mint az elõzõek. A csoportvezetõ óvó nénik fejében már hetekkel ezelõtt összeállt a kép, amellyel fellépni szándékoztak az érdeklõdõ közönség elõtt. Az ötletek kidolgozását, jelmeztervezés, jelmezkészítés követte, melyet mindenki egyéni módon oldott meg. Pedagógus, dajka néni és segítõkész szülõ maximális együttmûködésének köszönhetõ, hogy a 3–6 éves korú apróságok életkoruknak, adottságaiknak megfelelõ színvonalú mûsorokkal állhattak színpadra. Jó látni hogy õk még drukk nélkül, természetes valójukban táncoltak, színészkedtek, vagy akár csetlettek-botlottak. Egy a lényeg: nekünk szülõknek õk voltak a legszebbek, a legügyesebbek. Végtelen kitartással dolgoztak annak érdekében, hogy szépet, vidámat nyújtsanak a nézõknek. Részünkrõl pedig mindig arra kellene törekedni, hogy ovisoknak való, általuk is élvezhetõ produkciókat dolgozzunk föl. Az idei palettát tavaszhírnök katicabogarak, méhecskék, mesebeli Pinokkiók, sivatagi karavánosok, kõkorszaki- és jelenkori óvodások színesítették. Nemes célért dolgoztunk, az elõadás bevétele az Ongai Óvodásokért Alapítvány vagyonát gyarapította. Köszönjük!
És mindnyájunk örömén túl a készülõdés és a közös siker erõsítette az óvoda és közvetlen környezetének összetartozását.

Április 22–23. a Föld világnapja
Óvodáskorú gyermek ereje is lehet óriási, nagy horderejû dolgok tekintetében. Egy gyermek bármit mond, egy felnõtt mindig meg fogja hallatni, oda fog figyelni szavaira. Ha például Föld bolygónk védelmének ügyében kér segítséget, szüleik ill. más felnõttek biztosan segítségére fognak sietni. Nem szabad azt éreznie, hogy egyedül kell megbirkóznia bizonyos környezeti problémákkal. Mutassuk meg nekik, hogy milyen sokat tehetünk Földünkért, és tapasztalja meg mennyire jó dolog hasznosat cselekedni.
A világnap tiszteletére kisebb-nagyobb izgalmas tennivalókat végeztünk.
A szennyezett levegõ nem csak ránk, emberekre, hanem az állatokra, fákra és növényekre is károsan hat. Nagyon fontos, hogy minél tisztább levegõt lélegezzünk be. Ennek érdekében az óvoda udvarát zöldebbé tettük egy facsemete ültetésével.

A szemetelés témáját már teljesen kimerítettük, és jeles napok nélkül is fontos feladatnak tartjuk, hogy ne szemeteljünk! Természetesen most sem maradt el az udvartakarítás.
A legkellemesebb élményünket egy kirándulással szereztük, melyet a festõi szépségû Boldogkõváraljára szerveztünk. A tiszta levegõjû, rendezett abaúji kisközségek szemet gyönyörködtetõ látványt nyújtottak. Mi kirándulók – és reméljük mások is – igyekeztünk megõrizni a természet tisztaságát, harmóniáját.
Földünk megmentésének, védelmének érdekében megvalósítható feladataink lehetnek még: szemét újrahasznosítása, energiatakarékosság, fák növények és állatok védelme, vizek megmentése és tisztántartása stb. Legfontosabb azonban, hogy a világ minden lakója kiemelkedõen nagy jelentõségû, közös ügyének tekintse a Föld megmentését, hiszen „A föld azoké, akik rája lépnek. A föld hazája minden népnek.”

Májusi „elõrejelzés”:
•  Anyák napja
•  Tanítók látogatása a nagycsoportokban
•  Gyermeknap
•  Pünkösd
•  Óvodai beíratások

- Péli Edit -