G A S Z T R O V A T
avagy az Urszinok kemencéje és Haka konyhája

Régen jelentkeztünk rovatunkkal. Legutóbb a májusi bográcsozás titkait osztottuk meg kedves Olvasóinkkal.
Meglepõ dolog történt: télen rendszeresen összejártunk, de ahogy melegebbre fordult az idõ, úgy ritkultak az együtt-fõzés/sütés, az együtt-evés alkalmai. Ezért fordulhat elõ, hogy ebben a számban a 2006. októberi ízkaland kap helyet. Ennek természetesen semmi különös oka nincs, csupán az, hogy a különbözõ programok, utazások mindannyiunkat máshová csábítottak.
Most pedig kérem, csábuljanak el Önök is, tartsanak velünk egy-két finom falatra. Szakács házigazdánk: ifj. Urszin Albert és szülei.
Valamikor október elején
Egyszer volt, hol nem volt, a Bársonyoson innen, a Halmokon túl, amikor a Kishegy szüreti dalban úszott, a Hangyás kakukkfûben virágzott, akkor, amikor egy család kemencés ünnepéhez érkezett, hát harapni lehetett az õszi napsütést. Érkeztek is mindenfelõl igazi nemes betyárok, magasrangú pásztorok, sõt királyi kíséretben még a királykisasszony is látogatást tett.

„Éhes társasághoz pompás lakoma” – adta ki a ház Ura, közben finom borával járt kóstolót. Táncolt a venyigetûz a kemencében, kovászolt kenyértészta dagadozott a fateknõben, és disznó füstölt csülke fõtt mindenféle (hagyma, fokhagyma, egész bors, csípõs paprika, babérlevél…) fûszerezett lében. Gyermekek játszottak az üde kertben, ahol lányok almát-körtét-szilvát kapkodtak a fákról, hogy kenyérsütés után a csodás gyümölcsök megaszalódhassanak télire való csemegének. Meleg volt az idõ, és meleg volt a kemence is, ahogy kis bice-bóca igencsak szereti, és már ott szemezgetett egymással a három bucikenyérke. Volt még ott egy cserépedény is, minek tartalmát a háziszakács állította össze:
Pataki tálunk, ami be kell legyen áztatva egy napra a szétrepedés elkerülése végett, na azt vékonyan megkenjük sertészsírral, és kibéleljük a tésztával, amibõl a kenyér is sül, de úgy, hogy lelógjon annyi, amivel majd betakarjuk. Ebbe tesszük a puhára fõtt, darabolt csülköt, kis fej hagymákat, fokhagymát, de gazdagon, a fõzõlébõl mustárral – fehér borral – rozmaringgal – zsályával öntetet keverünk, ezzel locsoljuk meg, elfedjük a tésztával és sütjük, amíg a nagymutató egyszer körbeér.
Így volt hát KENYÉRTÉSZTÁBAN SÜLT SERTÉS FÜSTÖLT CSÜLKE vacsorája egy jó kedélyû társaságnak, mikor elköszönt a Nap a horizonton, és borokat kortyolgatva emlékeztünk és elmélkedtünk. Kívánok íly meseszerû napokat minden falubeli Társamnak.

- Üdv: Halbert -