Újjáélesztett hagyomány
2006. október 14-én újra szüreti felvonulást láthattak az érdeklõdõk Onga utcáin. Emlékeim szerint 10 évvel ezelõtt volt az utolsó szüreti felvonulás az akkori Faluvédõ Egyesület szervezésében. Most megpróbáljuk ezt a régi hagyományt újra életre kelteni, hogy sokak számára örömteli idõtöltést biztosíthassunk. Igaz, alig lehet találni már a községben lovasgazdákat. Az idei szõlõtermés sem volt jónak mondható, hogy a díszítéshez adakozó kedvû gazdákat találtunk volna. Önkéntesek kis csoportja segített a szekereket és a hintót feldíszíteni. Iskolánk tanulóinak egy része is aktívan közremûködött. A környezõ településekrõl jöttek el hozzánk tánccsoportok, akik szívvel, lélekkel, nagy szeretettel és vidámsággal nyújtották tudásuk legjavát. Nevezetesen Aszaló és Sajóvámos, és nem utolsó sorban az ongai általános iskola fiataljai voltak a fellépõk. Mindhárom tánccsoport más-más stílust képviselt, ami színesebbé tette az elõadást. A szervezõknek a mostani forgalmas útszakasz miatt elég nehéz dolguk volt az útvonal kiválasztása során, ami miatt egyes utcák, falurészek teljesen kimaradtak. A fellépõ táncosok egy-egy nagyobb útkeresztezõdésben álltak meg a kisebb-nagyobb számú nézõsereg elõtt bemutatni tudásukat. Molnár Kristóf büszkén dobolta és adta hírül a nap eseményét. A jó hangulathoz a napfényes idõ is hozzájárult. Bízunk benne, hogy a nosztalgia felébredt az emberekben és sikerült a közönségnek tartalmas, szép pillanatokat nyújtani.
Köszönetet szeretnék mondani a szervezés feladataiban részt vállaló intézményeknek, civil szervezeteknek és azoknak az embereknek, akik munkájukat adták ennek a szép napnak a sikeres lebonyolításához. Elsõsorban az ongai önkormányzatnak és a vendégtáncosok önkormányzatainak, Zsoldos János képviselõ úrnak, az ongai általános iskolának. A konyha dolgozóinak, akik finom ebéddel várták a fáradt résztvevõket. A hintót, a betyárokat és a pónit lovasával Szakács Lászlónak köszönhetjük, valamint Kerekes András és fia volt a másik két lovas. A két lovasgazdának, Berényi Sándornak és Horváth Elemérnek. Az aszalói, sajóvámosi és ongai táncosoknak, Götz Rolandnak, a szülõknek és nem utolsó sorban az érdeklõdõ közönségnek, valamint az Ongai Kulturális Egyesületnek. A Felsõzsolcai Rendõrõrs munkatársainak az ongai polgárõrökkel együtt külön köszönet a nap zökkenõmentes lebonyolításáért ebben a megváltozott nehéz forgalmi helyzetben.
Bízom benne, hogy hagyományt tudunk teremteni az ehhez hasonló napoknak.
- Gondos Andorné -











































































































