Árvíz után

2004 augusztusa után az elmúlt hónap elsõ két hetében ismét komoly árvízveszély alakult ki Ócsanáloson, a Hernád és a Vadász-patak mentén. Sõt, a veszély minden eddigit felülmúlt, a Hernád áradása rekordokat döntött! Akik ott voltak, és segédkeztek – és jó páran voltak – a gátakon, töltötték a homokzsákokat bizonyíthatják, hogy a helyi lakosság aggodalma, félelme nem volt alaptalan. Döbbenetes volt néhány óra leforgása alatt szembesülni a természet pusztító, romboló erejével. Nagyobb tragédiát az összefogásnak, a tenni akarásnak köszönhetõen végül sikerült megakadályozni. Köszönet mindenkinek érte, aki bármiben is segítette a védekezést. Jó volt látni, hogy nem kevesen voltak ilyenek. Az ott és akkor megfogalmazott, elhangzott kérdések azonban sokakban azóta is újra és újra felvetõdnek. Csak néhány azok körül, melyet e sorok írója fotók készítésekor az árvízi helyzetnél tapasztalt, és hallott. Mikor csinálják már meg végérvényesen a gátakat? Az állami vezetõk miért csak ilyenkor jelennek meg? Eljön-e az az idõ, amikor a Hernád-mente nem lesz mostoha gyermeke a kormányzatnak? Mikor hiszik már el, hogy kevesebbe kerülne egyszer jól megcsinálni a gátakat, mint az évente újra és újra ismétlõdõen a levonuló árhullámoknál a védekezés során komoly összegek ráfordításával megakadályozni a nagyobb bajt? Hova tûnt, ki lopta el a több tucat lapátot? Egy tûzoltó azt kérdezte tõlem: "miért azokat az embereket fotózod, akik nem is dolgoznak, csak papolnak? Mi bezzeg 36 órája nem aludtunk." Egy csanálosi idõs néni ezzel állított meg: "tanár úr, azt írja meg, hogy most miért lehetett átvágni a gátat, amikor mi hatan ezt megpróbáltuk két évvel ezelõtt, mi bûnözõnek lettünk kikiáltva, újlenyomatot vettek tõlünk, és reffesek lettünk. Ezért most ki a felelõs?" Egy a homokzsák mellett dolgozó egymás után sorolta, s kérdezte, hogy "ezt meg ezt a személyt ilyenkor miért nem látjuk itt? Õ ilyenkor hol van?" A sort hosszan folytathatnám... A felvetettek legtöbbjét fogjuk fel költõi kérdésnek, és akkor nem kell megválaszolnunk. Én sem teszem azt. Csak egy megjegyzést szeretnék még mindehhez hozzátenni. Aki ott volt, az való igaz, hogy nem csak szépet és jót tapasztalt. Bizony olykor hiányzott a homok, ha homok volt akkor a lapát, ha lapát volt akkor az ember, ha ember volt akkor a megfelelõ felsõbb utasítás, s ha az is megvolt, akkor ... De egyet ne feledjünk! Katasztrófa helyzetre – bárki bármit mond – igazából nem lehet felkészülni, s hogy közben mi történik, az a végeredményt tekintve végül is nem fontos. A lényeg, hogy a katasztrófahelyzetet el kell hárítani, az árvíz okozta nagyobb károkat meg kell akadályozni, amihez sok ember felelõsséggel teli munkájára, összefogására van/volt szükség. Maga a végeredmény bizonyítja, hogy ez messzemenõen meg valósult, mûködött Ócsanáloson. Le a kalappal mindazok elõtt, akik ezért bármivel is hozzájárultak! De motoszkál bennem a gondolat, hogy erre az összefogásra minden évben sort kell keríteni a Hernád partján? Nem lehetne ezt és a nem kevés anyagi ráfordítást másutt kamatoztatni? Vajon a hollandok – õk ugye a tengerszíntõl mélyebben élnek – is minden évben ezt teszik? Vagy õk kitaláltak valami más megoldást? Lehet, hogy pl. eleve olyan magas gátakat építenek, hogy ezen probléma híján az összefogásról õk másutt adnak számot (pl. a foci vébén)? Legyenek ezek is költõi kérdések, pedig egyiket-másikat szívesen megválaszolnám...

- T. L. -