Fásításaink eredménye

Fel kéne már nõni!!!
Az Ongai Kulturális Egyesület és a községi önkormányzat célkitûzései között szerepelt az elmúlt három évben lakóhelyünk zöld övezetének bõvítése, átalakítása. Onga külterületi és belterületi parkjaiban számos önkéntes segédkezett a több mint 1000 facsemete telepítésében, hogy a tavak önkormányzati "többfordulós" fatelepítését ne is említsük. Ezeket az eseményeket lapunkban mindig nyomon követhették a kedves olvasók.
Legelõször a Kegyeleti parkban ültettünk el több, mint százötven csemetét, majd a Bársonyos-patak partját fásítottuk kétszáz darab mézgás égerrel. Az önkormányzat a VII-es és VIII-as tavak közötti területet alakította át, ahol folyamatos telepítésekkel közel 800 õshonos- és dísz-facsemetébõl álló majdani pihenõ-ligeterdõt szeretne varázsolni.
A belterületi fákat az Ongai Kulturális Egyesület, míg a külterületen elültetteket és a belterületi pótlásokat (azóta is folyamatosan) az önkormányzat finanszírozta. A falu sorsát szívén viselõ lakosoktól is érkezett néha-néha felajánlás, amelyekbõl a legjelentõsebb Szalay Sanyi bácsié volt. Az egyesülethez eljuttatott díszjuhar csemetéi a Fõteret és a posta elõtti zöldterületet hivatottak szépíteni. A tervezés, az elképzelés és a lakóhelyünkért való tenni akarás szép példáját mutatja az eltelt három év végrehajtott programja.
A napokban megvont eredmény azonban lesújtó képet ad. A Fõtér fái épek egytõl-egyig. Szerencse, hogy az értelmetlen rombolás "Onga közepén" még nem ütötte fel a fejét (bár kihúzott fagyal csemetékkel tavaly többször is találkoztunk). A tavak melletti ligeterdõ cseperedik. Néhol foghiányos, mert volt olyan lakónk, aki piromániáját kiélve, amerre járt minden száraz fûfoltot meggyújtott. Sõt akadtak olyan elvetemültek is, akik a tavaktól hazafelé menet erejüket fitoktatva, az összes út melletti fát derékba törték.

A legelszomorítóbb és értelmetlen helyzetet a Bársonyos parti és a Kegyeleti park fái élhették át. Már amelyiknek sikerült átélnie! A Bársonyos partján csak kb. húsz égerfa maradt talpon. A többit kivágta a kasza, vagy felgyújtotta az a kéz, aki a kaszát is kezelte! A fák idén már 2 méteresek lennének, a cikkünkhöz mellékelt fénykép tanúskodik róla. A Kegyeleti parkban szinte eltûnt a határát jelölni kívánó puszta szil fasor. A telepítést követõen a szintén rendet tenni kívánó fûnyírás bedarálta 90%-ukat. S sajnos mindez az emberi hanyagság, ostobaság, barbárság és lustaság stb. számlájára írható, igazából egy esetben sem a természet (pl. a szárazság) okolható a pusztításért!
A tanulságot illik mindannyiunknak levonni, még mielõtt a dicsõség a fejünkbe szállna. A tervezés és megvalósítás csak pillanatnyi siker. Az igazi dicsõség csak aztán jöhet, ha az elvégzett munkára késõbb is odafigyelünk. Megõrizzük, vigyázzuk és nyomon követjük a fejlesztések sorsait.
Félek, hogy a pillanatnyi sikerek, melyek "hál Istennek" lakhelyünkre, Ongára mostanság olyan jellemzõek, már sokakat "megrészegítettek", és a fejlesztések utóélete már senkit sem érdekel. De bizakodom, hogy vannak még emberek, akik nem a pillanatnyi sikerre, hanem az igazi dicsõségre hajtanak.

- pépé -