Környezetvédelem gyermekcipõben

Úgy gondolom – és azt hiszem, ez vitán felül áll, illetve teljesen rendjén való is –, hogy egy havi lappal szemben az olvasóknak rengetegféle igényük lehet. Ilyen például a sokoldalúság, változatosság, színesség iránti vágy. Hogy ennek egy helyi újság, jelen esetben az Ongai Kékdaru mennyire tud megfelelni, számtalan oka és egyben korlátja van. Véleményem szerint az is teljesen világos, hogy a lap igyekszik mindig olyan témákkal foglalkozni, amelyek vagy adott idõben, vagy hosszabb távon, illetõleg helyi szinten, vagy általánosságban számot tart(hat) az olvasók érdeklõdésére. Azzal pedig a legigényesebb olvasók sem vádolhatják meg Onga újságát, hogy egészségünk, vagy környezetünk védelmének állandó gondjait ne tartaná rendszeresen szem elõtt. Bizonyítéknak elég a rendszeres egészségmegõrzõ rovat, vagy a környezettudatos oldalak. Eme cikk egy olyan problémát feszeget, amely sajnos helyi szinten, de akár globálisan tekintve is megoldási problémákkal küszködik, tekintsük bár napjainkat, a múltat vagy a jövõt. Ez pedig nem más, mint szûkebb környezetünk szennyezése, és az ez elleni védelem. Természetesen, jelen esetben Onga környezetének tisztaságáról, annak figyelésérõl, védelmérõl van szó. Az Ongai Kékdaru júliusi számában jelent meg egy pályázati felhívás általános iskolás korú gyerekek részére. A pályázóknak levegõ, illetve környezetszennyezési eseteket, helyeket kellett felkutatniuk Onga bel- és külterületén, azokat hely és az idõ pontos megjelölésével kellett dokumentálniuk, esetleg fotót is mellékelve. A pályázat kezdeményezõje Hideg Lajos úr volt, az Ongai Polgárõr Egyesület vezetõje, ám a polgárõrség pályázatot az általános iskolával és a polgármesteri hivatallal karöltve írta ki. Az alábbiakban továbbra is a gyerekek által beadott – a kértnél sok esetben jóval kidolgozottabb, részletesebb, bõvebb – pályázati anyagokból válogatunk, megpróbálva kiemelni azok leghasznosabb, legérdekesebb részeit néhány gondolatnyi kommentár segítségével. Tóth Roland 7. b osztályos tanuló rövid megfi gyelõ sétája során öt komolyabb szemétkupacot talált, illetve szemet szúrt neki az összefi rkált vasúti váróterem is. Feltárásainak sorát a következõ gondolatokkal egészítette ki: „A környezetvédelem az emberiség számára nagyon fontos dolog. Napjainkban a gyárak, az autók és az erõmûvek ontják a füstöt a levegõbe. Ez szennyezi és mérgezi a levegõt. A földeken mûtrágyával növelik a termést, de egyes vegyszerek mérgezik a talajt és a folyókat. Mindenki segíthet abban, hogy bolygónk, illetve szûkebb környezetünk tisztább és egészségesebb legyen. Tisztább és szebb lesz környezetünk, ha gondosabban bánunk a hulladékkal. Minden embernek, kicsinek és nagynak kötelessége megóvni tágabb és szûkebb környezete tisztaságát. A környezetvédõk megtalálták a természetes élõvilág segítésének új módjait. Amit ezelõtt a szemétbe dobtunk, ma újra feldolgozzuk. Sok probléma ma is megoldatlan, ám arra kell törekednünk, hogy szándékosan ne szennyezzük a környezetet, hanem vigyázzunk rá és óvjuk meg, hiszen ezzel saját jövõnkre is vigyázunk!” Tirpák Orsolya 3. b-s tanuló középiskolás nõvérével, Eszterrel közösen nyújtott be pályázatot. A következõ, kicsit optimistább sorokat írták: „A pályázati felhívás elolvasása után, nyitott szemmel jártam a falut. Ez alkalomból sikerült jobban szemügyre vennem a község minden egyes zugát, és rájöttem, milyen (nagyjából) tiszta környezetet tudhatunk a magunkénak. De nem hiába tettem oda ezt a NAGYJÁBÓL szót, hiszen minden utcában fellehetõk olyan szennyezõdések, mint például: a cigi csikkek, papírok, fl akonok, nejlonzacskók és más szemetek, amit az ember észre se venne.” Polák Péter 4. b osztályos tanuló szigorúan véve a kiírás szabályait jegyzõkönyvszerû formában sorolta fel megfi - gyeléseit, megjelölve a helyet, idõt, szenynyezés jellegét, nagyságát, és igényes fotókkal egészítette ki azokat. Figyelme kiterjedt a Dobi és Hunyadi utca és a vasúti töltés közti parlagfû „tengerre” is. Klema Tamás az 5. b osztály tanulója, aki a szemét és a parlagfû mellett még közlekedési problémára is felhívta a fi - gyelmet: „Községünk utcáit járva, általánosságban megállapítható, hogy szemetes környezetben élünk. Vannak szép, kulturált helyei is Ongának. Egyre több utca lakossága érzi, hogy szebbé kell varázsolnia szûkebb környezetét. Virágokat, cserjéket, évelõket ültetnek lakóhelyük közelébe. Eme nemes törekvéseket próbálják megakadályozni azok a gyerekek és felnõttek, akik szennyezik, rongálják településünk környezetét. Otthon, a saját háza táján mindenki azt szereti, ha rend uralkodik körülötte. Lakásából kilépve már nem érdekli, hogy a szemétnek a szemetesben a helye; az elhullott állatok tetemei szatyorban ne az út mellett, vagy a Bársonyos patakban kössenek ki. A csokis, cukros papírok útvonala iskolánkba vezet. (Nyáron ez volt jellemzõ.) Az árokpartokat elhasznált papír zsebkendõ, üres fl akonok, eldobott cigarettacsikkek „díszítik”. A falfi rkákról már nem is beszélve, amelyek lakóházakat, intézményeket, hirdetõtáblákat ékesítenek. Több helyen láttam rendezetlen udvart, községünk határában megmûveletlen földterületet. Megfi gyeltem azt is, hogy a gyalogosokra és az autósokra egyaránt veszélyes útkeresztezõdések találhatók falunkban.” Horváth Péter és Horváth Alex a 6. bbõl közösen nyújtott be pályázatot a következõ gondolatokkal: „A barátom, Péter és én elmentünk kerékpározni, és felfi gyeltünk arra, hogy a környezetünkben élõ emberek milyen felelõtlenek. Rengeteg szemetet láttunk. Rögtön eszünkbe jutott, hogy ez káros a környezetünkre, ahol élünk. Ugyanis egészségünkre ártalmas baktériumok halmozódhatnak fel. Ezekben a szemetekben olyan is elõfordulhat, amelyek súlyos következményekkel járhatnak. Az emberek nem törõdnek vele és nem veszik fi gyelembe, hogy nem csak a közvetlen környezetüket szennyezik. Ugyanis a talajba bekerülõ mérgek súlyos kárt okoznak. A veteményekben is megjelenhetnek. Mint például a búza, kukorica és nagyon sok más veteményben, amit termesztünk. Az emberek mindenhová lerakják a szemetet, nem törõdnek a környezetükkel, ahol élnek. Pedig milyen szép lenne, ha odafi gyelnének a felelõtlen emberek. Mi ugyanis egy tiszta környezetre vágyunk, és abban szeretnénk élni.” Balogh Diána és Kiss Vivien szintén a 6. b-bõl a következõ felhívást intézte mindenkihez pályázatának végén: „Veszélyes hulladékot elvileg el sem lehetne helyezni sehol, de egyesek mégis megteszik. A kaputól kezdve az égetett és szenes cipõkig, vasakig lehetne sorolni a szemetet. Ezért kérjük, hogy: NE DOBD EL A SZEMETET, HA SZEDNI NEM SZERETED! Ez egy megoldás lenne, de ezt sokan nem tartják be. És az emberek ilyenkor szoktak csodálkozni, ha rajtakapják õket, hogy miért pont õket büntetik meg. FELHÍVÁSUNK MINDENKINEK SZÓL. TARTSÁTOK BE! NE SZEMETELJETEK!” A 4. a osztály közös pályázata többek között a következõket tartalmazza: „A környezetvédelmi pályázati felhívás hatására az elmúlt nyáron, de fõleg most az õszi idõszakban nyitottabb szemmel kezdtük fi gyelni környezetünket, falunkat, utcánkat. Szeptemberben napi feljegyzéseket is készítettünk, minden gyerek a saját utcáját, szûkebb környezetét fi gyelve. A napokban összeült az osztályunk, hogy az egyéni tapasztalatokat megbeszéljük, öszszesítsük.

A következõ kép tárult elénk:
Levegõszennyezés:
- Nagyon sok helyen autógumit égettek (Gyöngyvirág utca, József Attila utca, Balaton utca, Petõfi utca vége)
- A kertekben a gaz elégetésére több helyen benzint, olajat használtak.
- A faluban néhány helyen tapasztalható, hogy a nem lakott (de egy-két helyen a lakott) házak kertje is nagyon elgazosodott és sok a parlagfû (Petõfi utca).

Talajszennyezés:
- A vízelvezetõ árkokban sok az eldobált hulladék (Berzsenyi utca, Rákóczi utca egyes pontjai).
- A Rákóczi utcai telefonfülke nagyon elhanyagolt, szemetes.
- A Bársonyosba és annak partjára rendszeresen ürítik a háztartási hulladékot (Gyöngyvirág utca, Petõfi utcai kertek).
- A Dankó utca végén lévõ gödörbe nagyon sokan hordják a szemetet.
- A tavak környéki autóverseny útvonala mellet sok az otthagyott autógumi.
- Az italboltok környékén, fõleg a Bársonyos óvoda és a Nádas ABC környékén az árkokban és az utak mentén nagyon sok a széttört italos üveg és a szétdobált üdítõs flakon.
- A Felsõzsolca felõl érkezõk a kereszt körüli gesztenyefák alatt sok szemetet (rossz cipõ, mûanyag vödrök, porszívó maradványok stb.) láthatnak.
- A Gesztely felé vezetõ út mentén is „megcsodálható” a lerakott hulladék.

Vízszennyezés:
- A Rét utca végén a Bársonyosban döglött állatok, rossz edények, mûanyag flakonok szennyezik a vizet.
- A 7-es és 8-as tó partján a nyár folyamán néhányan a személygépkocsijukat mosták a tóba. A tavak tágabb környéke is rendkívül szemetes.
- A Bársonyosba belemossák, öblítik a benzines kannákat (Gyöngyvirág utca).

Sajnos ez a kép nem valami szép, de örömmel állapítottuk meg, hogy voltak olyan osztálytársaink, akik arról számoltak be, hogy az õ utcájukban nem tapasztaltak a fentiekhez hasonló környezetszennyezést (Tompa utca). A 3. c osztály szintén közösen dolgozott. Szeptember 15- én osztályfõnökük és szülõk segítségével járták be a falut, illetve eljutottak Ongaújfaluba is és a Hernád partján zárták körútjukat. Számtalan fényképet készítettek a megfigyelt szennyezésekrõl, illetve minden tanuló egyéni tapasztalatait is leírta, amit mellékeltek a pályázathoz.

Végül hadd soroljam fel a gyerekek által talált problémás helyeket (szemétkupac, gazégetés, autógumik, graffitik): Rákóczi és Görgey utca keresztezõdése;
a Bársonyos-patak teljes falut érintõ szakasza minden gyereknél szerepelt; a vasútállomás; a 37-es út melletti „lovarda”; Petrovics úti buszmegálló; Miskolc, Gesztely, Ongaújfalui felõl bevezetõ utak árokpartjai; Rákóczi utcai Coop bolt környéke; a tavak környékét szinte minden gyerek megemlíti és mindegyikõjük más-más helyeken talált komoly menynyiségû szemetet, illetve autógumit; Rezeda utca; Mezõ Imre utca vége; Sallai utca vége; cigánytelep Bársonyos parti vége, illetve a szemétlerakó konténer egykori helye; Ongaújfalu több pontja. Még két gondolat. Egyrészt a lista természetesen közel sem teljes. Sajnos. Másrészt a cikk címében szereplõ GYEREKCIPÕBEN kifejezést tehettem volna idézõjelbe, és akkor játékosan csak arra utalt volna, hogy jelen esetben gyerekek végeztek környezetvédelmi munkát. De sajnos valóságosan is gyerekcipõben jár környezetünk védelme, amit a fenti lista abszolút alátámaszt. Úgy értem, az a fajta környezetvédelem, ami rajtunk, itt élõkön múlik. Konkrétan, hogy eldobom-e magam köré a szemetet, vagy elviszem a kukáig, amit ingyen kiürítenek.

- Bûdi László -