KÖRNYEZETTUDAT OLDAL(AK) - az Ökotárs Alapítvány támogatásával

Ha megterveztük, folytassuk!

Az elõzõ számunkban képet kaphattunk arról, hogy a kertben hova és milyen módon építsük ki komposztáló halmunkat. A folytatásban egy-két gyakorlati útmutatóval szeretnénk hozzájárulni azon bátraknak, akik a szemétégetés helyett merik a komposztálást vállalni.

Mûveleteink során a legfõbb célunk a hulladékmennyiség csökkentése és a talaj szerves anyag tartalmának pótlása, visszajuttatása. A jó komposzt elviselhetõ szagú, és csak ritkán csalogatja a nemkívánatos állatokat. A halom kialakításának, valamint a komposztföld hasznosításának kérdéseire az alábbi 10 alapszabály adja meg a választ:

1. A komposztálandó anyagokat ne földbe ásott gödörbe gyûjtsük, hiszen akkor nem szellõzik kellõen át. Levegõ nélkül a komposztból rothadó szemétdomb lesz.

2. A természetes talajon álló, épített, felül nyitott komposzt a megfelelõ. Alulról bejutnak a földlakó élõlények (pl. giliszták), oldalról átjárja a levegõ, felül pedig könnyedén utántölthetjük.

3. A mûanyaghordóból kialakított komposzt oldalába (pl. forró késsel) vágjunk nagy szellõzõnyílásokat, nehogy rothadásnak induljon a hulladék.

4. A komposztálandó anyagokat érdemes rétegesen elrendezni. A metszésbõl származó nagyobb gallyakat rakjuk legalulra, erre következzen az egyre finomabb fûnyesedék. Tömöríteni nem szabad. A magvaikkal késõbb kárt okozó gyomnövényeket célszerû a halomban középre besorolni, mert ott magasabb a hõmérséklet és tökéletesebb a korhadás.

5. A rovarokat és egyéb nemkívánatos állatokat csalogató anyagokat a komposztálás után nyomban fedjük be földdel. Ha erre nincs mód, inkább mondjunk le a hasznosításukról.

6. A korhadás elõsegítésére néha adhatunk a komposzthoz egy lapát kerti földet, kõport, vagy már korábban érett komposztot, amely gyorsíthatja az érési folyamatot.

7. A komposztnak és a benne élõ parányi lényeknek nedvességre van szükségük. Célszerû ezért árnyékos helyet választani, és ha nyáron mégis kiszáradna a komposzthalom, akkor egy kanna vízzel újra átnedvesíteni.

8. A túlzottan nedves komposzt sem ideális, ugyanis a hézagokat kitöltõ víz gátolja a szellõzést, így rothadási folyamat indulhat be a halom belsejében. Az állandóan nedves környezetet a giliszták sem kedvelik.

9. A feltöltött komposzthalmot fedjük be az õsszel összegereblyézett avarral vagy szikkadt fûnyesedékkel. A jól szigetelõ növénytakaró elõsegíti a komposzt bemelegedését, megakadályozza a kiszáradását és csökkenti a heves záporok alkalmával tapasztalható tápanyag-kimosódást.

10. A komposzt egy teljes évig érik. Ha gondosan rétegeztük egymásra alkotóelemeit, nem lesz más dolgunk, mint várni a minél alaposabb korhadást. Egy év elteltével egy durva rostával válasszuk el a morzsás szerkezetû humuszos komposztot az épen maradt növényrészektõl, és dolgozzuk be a kerti ágyások felsõ pár cm-es rétegébe.

A komposztálás megkezdése elõtt érdemes elbeszélgetni a szomszéddal. Tisztázzuk, hogy õt nem zavarja-e új projektünk, netán vannak-e már tapasztalatai e téren. Akár a közös(ségi) komposzt ötletét is felvethetjük.

A komposztálás alaplépései:

1. Gyûjtés

Konyhai zöldhulladékaink gyûjtéséhez használjunk egy megfelelõ nagyságú tárolóedényt, lehetõleg fedõvel, amit nyáron ajánlatos naponta, télen hetente a komposztálóba üríteni.

2. Aprítás

A gyorsabb lebomlás érdekében ajánlatos a komposztálóba kerülõ anyagokat 5 cm-nél kisebb darabokra aprítani.

3. A komposztáló feltöltése

A komposztáló aljára tegyünk valamilyen durva anyagot, pl. faaprítékot, hogy a levegõzést alulról biztosítsuk. Erre, ha van kész komposztunk rakjunk belõle egy keveset a folyamat gyorsabb beindításához. Erre rétegezzük a konyhából és a kertbõl kikerülõ különbözõ fajtájú szerves hulladékokat. Zöldebb, nedvesebb, nitrogénben gazdagabb hulladékra fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat rétegezzünk. A rétegek közé adhatunk adalékanyagokat (földet, kõzetlisztet, vagy szilikátásványokat: zeolitok, riolittufa), melyek javítják a komposzt minõségét, továbbá megkötik a helytelen kezelés miatt keletkezõ kellemetlen szagú gázokat is. Savanyú talajoknál jó talajjavító a mészkõ, a márga és a dolomit õrölt formában. Gipszet használhatunk szikes talajoknál, mert semlegesítik a lúgosságot. A komposztálásnál nincs szükség különleges serkentõ anyagra, mivel földdel, illetve nem teljesen érett komposzttal ugyanolyan jól beindíthatjuk a folyamatot.

4. Keverés

Komposztkészítésnél fontos a keverés és az átrakás! A bomlási folyamat elsõ szakaszának végén (5−6. hét) keverjük ismét jól össze a komposzthalmunkat. Hogy jobb minõségû komposztot kapjunk, a keverést 6−8 hetente ismételjük. A keverések alkalmával a marokpróbával tudjuk ellenõrizni, és szükség esetén beállítani a nedvességtartalmat.

(Folytatjuk!)

- pépé -

ÖN IS TUDATLAN?!