Közmeghallgatás Ongán és Ócsanáloson, és arról a bizonyos „gátbontásról”

A községi önkormányzat évi rendes közmeghallgatását december 9-én tartotta meg, mind Ongán, mind Ócsanáloson. A tavalyihoz hasonló módon a közmeghallgatások nem a polgármesteri beszámolóval kezdõdtek, hanem erre az alkalomra készült, az elmúlt egy évet bemutató film levetítése után tehették fel az érdeklõdõk a polgármester úr és a képviselõk felé kérdéseiket, észrevételeiket. (A filmet az Ongai Kulturális Egyesület készítette és vetítette le.)

Mindkét településen közel 50 fõ vett részt az eseményen. Ongán szinte már megszokottnak mondható, hogy az állampolgárok nem igazán élnek azzal a demokratikus jogukkal, hogy nyíltan felvethetik az õket érdeklõ kérdéseket. Most sem volt ez másként. (A miértre mindenki maga adhat választ.) Mindössze két felvetés hangzott el: 1. az új telekkialakításoknál miért betonoszlopokat használtak, miért nem a földbe helyezték a vezetékeket, illetve 2. a bûz szennyvíz-csatornából történõ visszaáramlása, a Bartók B. utcában a kátyúzás elmaradása miatt érdeklõdött az egyik jelen levõ. A polgármesteri választ követõen (1. nincs rá pénz, egyébként is magán tõkés beruházásról van szó, 2. a közszolgáltatás hiányát azonnal jelezni kell, ha elmaradt meg fogjuk csinálni) az ülésnek vége is lett, a képvislõ-testület buszra ült, és elindult Ócsanálosra.

Tavaly Ócsanálos lakosságát vélhetõen annyira „elkápráztathatta” a mozgóképes vetítés, hogy nem is hangzott el kérdés az önkormányzat mûködésével kapcsolatban. Az idén ez másképp volt, s nem véletlenül. Telt az idõ, már este tíz óra volt, de a kérdések, észrevételek nem fogytak. Szó volt többek között a mezõgazdasági gépek Árpád úti folyamatos sárfelhordásáról, a buszmegálló rossz elhelyezésérõl, a nem megépített járdaszigetrõl, a telefonfülke, a bolt, a kutyák körüli problémákról, utca-névtáblák, parkosítás, szemeteskuka hiányáról, a faluház nem megfelelõ kihasználásáról, hogy miért nem alakítanak ki építési telkeket Csanáloson, miért nincs játszótér, a sportpálya miért nincs megfelelõen rendbe téve, Csanáloson miért nincs üdvözlõtábla, ki fogja üzemeltetni a csanálosi szennyvíz-hálózatot stb.

A polgármesteri válasz a legtöbb kérdésben kielégítette a kérdezõk kíváncsiságát. A legfontosabb kérdés, ami az egész este ott vibrált a levegõben, amirõl mindkét fél tudta, hogy el fog hangozni, sokáig váratott magára. A sebek feltépése sosem könnyû. A nyári csanálosi árvízkérdés, az ahhoz kapcsolódó, úgynevezett gátbontó asszonyokat érintõ feljelentés egyik fél számára sem tartozik a kellemes tavalyi emlékek közé. Az érzelmi felindulásokat sem nélkülözõ vita lefolyását nincs módunkban és nem is áll szándékunkban végig ecsetelni. Számos kérdés tisztázódott, de az alapvetõ nézetletérések − azok közül sok a közmeghallgatáson fel sem vetõdött, vetõdhetett − megmaradtak. Summázva úgy lehetne összefoglalni, hogy a polgármester úr véleménye szerint, a lehetõségekhez képest a közös munkálkodás eredményeképpen sikeresen elhárult a településrészt veszélyeztetõ katasztrófa, s mint hivatalos személy, a helyi védelmi bizottság elnöke − legnagyobb sajnálatára −, de nem tehetett mást, mint amit tett, azaz a gátbontó asszonyokat a jegyzõvel közösen feljelentette. A csanálosiak ugyanakkor úgy gondolják, hogy a bajban magukra maradtak, a helyi és az itt tevékenykedõ különbözõ szintû vezetés sem volt felkészülve az árvíz ilyen fokú nagyságára, hiányolták a nem kellõ tájékoztatást, figyelemfelhívást. Több empátiát és megértést vártak volna a nehéz és nem mindennapos helyzetben, ami hitük szerint tettük magyarázatául is szolgál.

A gátbontással kapcsolatban még az alábbiakat tartjuk fontosnak közölni. Az országos médiában keltett novemberi szenzációként tálalt híranyag nyomán szerkesztõségünk is kapott olyan olvasói levelet, amely számos érintetett megrovó, az adott formában nyilvánosan nem közölhetõ, sportot, polgármesteri lemondást stb. is beleszövõ egyedi véleménynek hangot adva, szerkesztõségünkön is számon kéri, miért nem írtunk az eseményekrõl. Pedig írtunk.

A Kékdaru szerkesztõi a legválságosabb idõben épen nyári táborozáson vettek részt a helyi általános iskolásokkal (köztük csanálosiakkal), s ezáltal közvetlen információ szerzésére nem adatott lehetõség. Természetesen a szeptemberi számunkban ennek ellenére szólni kívántunk a témáról, s közöltünk is egy rövid cikket, melyet községünk jegyzõje szignált. Minden más érintett megkeresésünkre nem kívánt a nyilvánosság adta lehetõséggel élni, leginkább azért, mert nem akarta tovább mélyíteni a konfliktust, nem akarta tovább rontani helyzetén, ezért nem kívánt nyilatkozni. Ezen véleményüket tiszteletben tartottuk. Az RTL Klub-ban és a Tv2-ben leadott, hónapokkal késõbbi híranyag ismét elõtérbe állította az eseményeket. (Az említett olvasói levél is csak ezután fogalmazódott meg.) Olyannyira elõtérbe került a téma, hogy maga a képviselõ-testület is kifejezetten kérte szerkesztõségünket, hogy végérvényes tisztázás végett ismét írjon az eseményrõl. A helyzet komolyságát jelzi, hogy polgármester úr az ongai közmeghallgatáson is fontosnak tartotta az eseményrõl az utólagos szóbeli tájékoztatást.)

Az érintetteket ismét megkérdeztük: a polgármester úr a következõ oldalon olvasható két hivatalos levél közzé tételére hatalmazott fel bennünket, míg az ócsanálosi asszonyok hosszas vívódás után − nem akarván rontani egyébként sem rózsás helyzetükön −, végül is a következõ oldalakon szintén olvasható nyílt levelet jutatták el hozzánk. A véleményalkotást, a történtek megítélését, mi mint kívül állók nem kívántuk magunkra vállalni. Azt az érintettek már régen kialakították magukban. Az ügy a mi részünkrõl le van zárva, de sajnos a jogi eljárást tekintve ez még koránt sem mondható el. S hogy a sebek mikor gyógyulnak be, begyógyulnak-e egyáltalán − merõben kérdéses?!

- T. L. -