Árvíz a Hernádon
"Ahogy mi látjuk Ócsanáloson"
2004. augusztus legelején hatalmas
mennyiségû víztömeg vonult le a Hernád folyó mentén. A híradásokból mi is
értesültünk a még soha nem mért vízállásról, ezért kisétáltunk a gátakra,
figyeltük a vízszintemelkedést, de semmi rendkívülit nem tapasztaltunk. A folyó
mentén élõk már megszokták, áradáskor az kilép medrébõl. A körgát túloldalán,
augusztus 1-jén (vasárnap) még javában folyt az aratás. A gáton sétálgatva
találkoztunk ongai lakosokkal, akik azért jöttek "víznézõbe", mert tudták, hogy Ongán már az iskola tantermét és a kultúrházat készítik a mi kitelepítésünkre.
Úgy gondoltuk, hogy nem lehet ekkora a baj, hiszen nagyobb veszély esetén
polgármesterünk biztosan egy rögtönzött falugyûlésen felkészítené a lakosságot a
védelmi munkálatokra, és az esetleges kitelepítésre. Mivel erre nem került sor,
így sokan arról sem tudtunk, hogy valamikor vasárnap este megindult a védekezés,
és éjszaka megérkezett a soha el nem képzelt áradat. Ezzel emberfeletti munka
vette kezdetét. A falu apraja-nagyja kivette részét a védekezésbõl. Nem
panaszkodott senki, mindenki tette, amit kell, mindaddig, míg valaki felfigyelt
arra, hogy az általunk megtöltött zsákokat a falun kívülre, a Vadász-patak külsõ
oldalára és a Hernád alsó szakaszára hordják, ezzel gyakorlatilag Ócsanálosra
vezetve a vizet. Tették mindezt akkor, amikor már mindkét oldalról folyt a víz a
házak udvarára, pincéjébe. Hiába kértük a védekezésben résztvevõ, a külsõ
gátszakaszt védõ vízmûveseket, hogy a falut védõ gátakra szállítsák a zsákokat,
mert ha nem teszik, minket megsemmisít a ránk zúduló áradat. Ekkor néhány
elkeseredett asszony megpróbálta megakadályozni a zsákok Ócsanáloson kívülre
szállítását. A teherautók vissza is fordultak, de ahelyett, hogy kivitték volna
a körgátra a már megpakolt zsákokat, leborították azokat, felpakolták a
homokkupacokat és az üres zsákokat, és
ezzel áttelepültek a Vadász-patak külsõ
oldalára. Délután megérkeztek az ongai polgárõrök segíteni minket a
védekezésben. Ezzel megérkeztek az elsõ külsõ segítõk.
Este felé felröppent a hír; meg fogják nyitni a Vadász-patak külsõ gátját. Ekkor sokan a hídra siettek, ahol egy idõ után kiderül, szó sincs a gát átvágásáról.
Tudtuk, hogy bármikor átszakadhat a gát. Tudtuk, ha ez bekövetkezik, a víz olyan erõvel zúdul majd ránk, hogy itt kõ kövön nem marad, és tudtuk azt is, ha betör a víz, valószínûleg az itt tartózkodók nagy része a víz áldozatává válik. Ennek tudatában döntött úgy a tömeg, hogy megnyitja a gátat. Az asszonyok közül néhányan végsõ elkeseredésükben a következményekkel nem számolva beborogattunk néhány zsákot a gát oldalán.
Hamar leparancsoltak minket a gátról az ekkorra már szép számmal itt tartózkodó rendõrök. A történtek után Berta László, megyei rendõrfõkapitány pár megnyugtató szót intézett hozzánk, lecsillapítva ezzel a kedélyeket. Lassan mindenki bekapcsolódott a védelmi munkálatokba.
Késõbb Ongáról és sok más településrõl is emberek siettek a segítségünkre. Itt szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik idõt, fáradtságot nem sajnálva dolgoztak kis falunk megmentésén. Egyesült erõvel egész éjszaka folytak a munkálatok, aztán valamikor hajnalban tetõzött a Hernád, majd a víz lassan apadni kezdett. A gátak erõsítésére továbbra is szükség volt, mert azok ekkorra már oly mértékben meggyengültek, hogy továbbra sem érezhettük magunkat biztonságban. A tûzoltók napokkal tovább is dolgoztak, hiszen a talajvíz és a szennyvíz elegye hömpölygött a falu nagy részén.
Lassan megnyugodtunk, életünk visszatért a rendes kerékvágásba, de néhány kérdés, melyek megfogalmazódtak bennünk, mindmáig megválaszolatlanok maradtak. Ezek a következõk:
1. Miért nem hívott össze polgármesterünk egy rögtönzött falugyûlést, melyen felkészíthette volna a lakosságot a védekezésre?
2. Miért csak augusztus 2-án (hétfõn) délután kérték az ongaiak segítségét a védekezéshez, holott Ócsanálos Onga részét képezi?
3. A hangosbemondó autó miért nem tudott körbejárni vasárnap éjszaka, ill. hétfõn hajnalban felhívni az emberek figyelmét az árvízre?
4. Miért volt ennyire szervezetlen a védekezés?
5. Miért nem volt, aki megmutassa, hogyan kell a zsákokat elhelyezni úgy, hogy az a lehetõ legjobban elzárja a víz útját?
6. Miért nyilatkozta polgármesterünk több helyen, hogy Miskolcot is veszélyeztetjük?
7. Miért mondta polgármesterünk, hogy nem tesz feljelentést a gátborító asszonyok ellen, amikor azt augusztus 4-én már megtette?
8. Mikor kerül sor a gátak megerõsítésére?
9. A Geofríz Kft. tulajdonosa felajánlotta korszerû gépparkját a munkálatokhoz, miért utasították el, holott nagy szükség volt rá?
10. Miért csak az úgynevezett rendbontás után jött a segítség?
11. Miért a Berta Lászlónak kellett megnyugtatnia a lakosságot?
12. Lakóudvarokon miért nem volt fertõtlenítés?
13. December 9-én közmeghallgatás volt Ócsanáloson. A képviselõ-testület néhány tagja megmosolyogta azt az idõs asszonyt, aki az általa megtermelt babot és burgonyát sajnálta, mert azt elvitte a víz. Tudják-e a tisztelt képviselõ urak, hogy aki 20-30 ezer Ft-ból él, annak ez az egész évi élelme, mert azt kiváltképp télen pénzért nem áll módjában megvásárolnia?
- ócsanálosi asszonyok közösen -
