Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcunk a külföldi tankönyvekben

Szabolcs Ottó, az ELTE történelem docense, közel 40 külföldi általános- és középiskolai tankönyvet vizsgált meg abból a szempontból, hogy milyen magyar történelmi események szerepelnek a külföldi tananyagban és azoknak milyen a magyarságképe. A História c. folyóirat 1998. 9-10. Számában megjelent cikkéből adjuk közre az 1848-49-es eseményeket taglaló sorokat. Történelmünk e dicső fejezetéről nem sokat tudnak a külföldi kisdiákok- „S hogy nem többet és nem pontosabban, s nem mindig azt, amit mi jelentősnek tartunk, arról nemcsak, vagy talán nem is elsősorban a tankönyvszerzők tehetnek, hanem mi" - vallja a szerző a tanulmányában. Most, amikor 1848-49-es forradalom és szabadságharc dicső eseményeire emlékezünk, nézzünk magunkba: meddig terjednek a mi ismereteink?

„Az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot minden - általunk vizsgált - ország tankönyve így vagy úgy leírja, vagy legalább említi. Ki mint dicső forradalmat, ki, mint például a finnek, „Európa bolond évét". Az osztrák tankönyvek jó része a birodalomban összegyűlt feszültségek robbanásának tudja be, amelynek a márciusi bécsi forradalom „adott lökést". A magyarok már nem egyszerűen rebellisek - mint a két évtizeddel korábbi tankönyvekben -, hanem sajátos magyar érdekeket képviselnek a birodalmi érdekekkel szemben.

Egyes tankönyvsorozatok bizonyos szimpátiával írják le „a Kossuth vezetésével lezajlott forradalmat", mások csak felkelésről vagy lázadásról szólnak, megint mások az 1848-as nagy európai forradalmak között még meg sem említik a magyarországit. A svájci tankönyvekben viszont itt feltűnik Magyarország, legalábbis térképen, Pest-Buda (illetve Bp.) a forradalom fővárosai között. A lengyel tankönyv is felsorolja a forradalmi központokat: Párizs, Róma, Nápoly, Poznan, Lvov, Bukarest, Budapest, Belgrád. Ebben a sorrendben. Igaz, hogy hozzáteszi: „...a teljes függetlenségért harcolt az ausztriai uralom alatt élő olaszok egy része, hasonlóan a magyarok és a románok. Valójában a magyarok nemzeti felkelése, amelyet helyesen magyar forradalomnak is neveznek, bizonyult legerősebbnek Európában...".

A leglelkesebben a finn tankönyvek írnak a magyar forradalomról és szabadságharcról. Bár az „Európa bolond éve" koncepció csak a lázadás, felkelés fogalmával manipulálhat, az egyik legelterjedtebb tankönyv szerint „a magyarok is kihasználták a februári forradalom okozta ausztriai forrongást, és Kossuth vezetésével a következő évben önállónak nyilvánították magukat. Felkelésüket azonban elfojtották.". A hűvös és szűkre szabott mondatok ellenére azért elemi erővel előtör a magyarszimpátia. A tankönyvhöz adott munkafüzet teljes 26 versszakával tartalmazza Kaarle Leopold Krohn (Vainő) versét Rédei ezredesről, aki Haynau előtt állva inkább elviseli saját, sőt felesége, lánya megkínzását és szerettei agyonlövetését, de nem adja ki társai nevét. A vers után a könyv a következő kérdéseket teszi fel a gyerekeknek: „Mely nép felkelőihez tartozott Rédei, és mi volt a foglalkozása? Mivel vádolták? Őrült volt, hős, ostoba vagy önfejű?" A hatást fokozza a vers mellett található állítólagos Kossuth-beszéd „Ki volt az ellenség?" címen. A várható válaszok egyértelműek!

Kényesebb kérdésre kellett válaszolnia a szomszédos, 1848-49-ben részben nem a magyarsággal tartó népek tankönyvíróinak. A szlovák tankönyv „A szlovák politikai mozgalom és a szlovákok szabadságáért vívott harc 1848-49-ben" című fejezetben írja le az eseményeket, a szerb tankönyv szerint „a magyar nemesség hegemonisztikus törekvéseit a horvát, szerb, szlovák, román és ruszin nép fölött ügyesen kihasználta a bécsi udvar a magyarok ellen...". A horvát tankönyv arról ír, hogy Jellasics horvát bán vezetésével 1848 szeptemberében császári parancsra törtek be a horvát hadak Magyarországra, a román tankönyvek szerint „a forradalmak szikrája először Moldovában gyulladt ki, 1848 áprilisában". Az egyik tankönyv (a 7. Osztályos) a „Forradalom a Habsburg Birodalomban" c. 4 oldalas fejezetben azután leírja a magyar forradalmat, Kossuthot említve, majd azzal zárja, hogy „a magyar forradalmárok azonban nem szabadították fel a más nemzeteket: románokat, szlovákokat, szerbeket. Ez tette lehetővé Ferenc József számára, hogy a különböző nemzeteket egymás ellen uszítsa, és végül mindegyiket leverje.".

- Szabolcs Ottó - "